MEGTORLÁS BALASSAGYARMATON

1956. december 4-én a balassagyarmati karhatalmisták lefogták Tátrai Guidó péksegédet, a Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagját. A fiatalembert kegyetlenül megverték, aminek híre ment a városban. A karhatalom ennek hatására titokban szabadon engedte Tátrait, aki azonnal fényképészhez ment és lefotóztatta magát (lásd a fenti képet). Másnap, tüntető tömeg jelent meg a határőrlaktanya előtt, követelve a kegyetlenkedő pufajkások megbüntetését. A tömeg képviselői tárgyalásba bocsátkoztak a karhatalmi vezetőkkel és a szovjet katonai parancsnokkal. A tüntetésnek a szovjet tankok támadó szándékú felvonulása vetett véget.



A másik dokumentum, a Balassagyarmati Városi és Járási Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács titkárának, Dr. Magyar Pálnak 1957-es ügyészségi kihallgatási jegyzőkönyve az emberi fájdalom és a brutalitás bizonyítéka. Részlet a szövegből: „A nyomozás során több ízben bántalmaztak. Első ízben Balassagyarmaton, a rendőrség első emeletén. Bántalmazóim rendőrök és karhatalmisták voltak. Először a falhoz állítottak, és a fejemtől a bokámig végigvertek, bikacsekkel. Ezzel egy időben egy másik személy, hasonlóképpen egy harmadik személy vaskutáccsal szintén végigvert. Mikor összeestem, feltettek egy rossz íróasztalra, és ott ütlegeltek. Megint elájultam, és a földön tértem eszmélethez. Akkor már elölről is rúgtak, ütöttek. Orvost kérettem. Erre bejött egy fehér köpenybe bujtatott rendőr. Többet orvost nem kértem. A salgótarjáni megyei főkapitányságon, amikor vallatásra vittek, hol egy, hol kettő, hol több személy hosszabb–rövidebb ideig ütlegelt. Figyelmeztettek, ha ezt a panaszom előterjesztem, elveszettnek kell magam tekintenem, de az igazságba vetett hitem kényszerített arra, hogy a fentieket előadjam.”

A megtorlás sajátos eszköze volt az ún. közbiztonsági őrizet és a rendőri felügyelet. Előbbi lényege, hogy bírósági tárgyalás nélkül, a megyénként működő ún. operatív bizottságok döntöttek a „veszélyesnek ítélt személyek” meghatározott időre történő közbiztonsági őrizetbe helyezéséről, ami lényegében a börtönhöz hasonló, táborszerű fogva tartást jelentett. Számuk megyénkben a 300 főt is meghaladta. Egyiküket, Ábel Lajost, a Magyarnándori Állami Gazdaság építésvezetőjét 1957 áprilisában tartóztatták le, és ezt követően helyezték – a forradalom alatti tevékenysége miatt – közbiztonsági őrizetbe, Tökölön. Itt, egy halántékára mért gumibotütéstől elájult és börtönkórházba került, ahonnan a Markó utcai börtönbe vitték. A családot távirati úton értesítették a haláláról. Holttestét lezárt, leplombált koporsóban szállították Balassagyarmatra, azt a hozzátartozók sem láthatták, erről a temetés végéig rendőri kíséret gondoskodott.

Kádárék temetni szerették volna a forradalom emlékét. A kép Balassagyarmaton készült.