MUNKÁS ÖNIGAZGATÁS

A munkahelyek tanácsainak tagjai ugyanúgy demokratikus választás útján, alulról indult kezdeményezéssel kaptak bizalmat, mint a városok és falvak forradalmi nemzeti bizottságaiban. A munkástanácsok is megszervezték saját védelmi csoportjaikat, a gyári fegyveres őrséget.
Az első munkástanácsok már a forradalom kezdetén megalakultak. Nógrád megyében október 27-én kezdődött meg a tömeges létrejöttük. Ekkor alakult meg például a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat, a Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltatóvállalat, a balassagyarmati Cserháti Állami Erdőgazdaság munkástanácsa.
Politikai szerepük jelentősen megnőtt a november 4-i, második szovjet invázió után. A szovjet tankokkal érkező Kádár-kormány politikai ellenpólusát képezték. A munkások kitartottak mellettük. Így a munkástanácsokat csak betiltani lehetett, megszüntetni nem.
Jellemző, szép példája a munkástanácsok tekintélyének a nagybátonyi szolgáltatónál történt eset. A munkások az év végi ünnepekre való tekintettel ugyanúgy jutalmat szavaztak meg letartóztatott munkástanácsi vezetőiknek, mint a köreikben tartózkodóknak.
A november 4-ei második, átfogó szovjet támadás ellen általános sztrájkkal tiltakozott az ország dolgozó népe. Nógrád munkásainak a bányák révén komoly szavuk volt. Itt volt a tél, szükség volt a szénre.
Egységesen fogalmazódott meg: amíg a szovjetek gátolják a nemzet önrendelkezését, addig nem lehet egyezkedni a Kádár-féle bábkormánnyal. A politikai patthelyzetben a munkástanácsok szerepe felértékelődött, s a bábkormány kénytelen-kelletlen engedélyezte a működésüket. A munkástanácsok működése talán sohasem volt annyira fontos, mint most. Tevékenységük koordinálását látták el megyei és regionális szervezeteik, s ebből a célból jött létre november 14-én a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely az ellenállás fő legális központja lett.
A magyar munkástanácsok új hatalmi–igazgatási modellt kínáltak – az egész világ számára. Alulról kezdeményezve, demokratikusan épültek fel, tagjai a közösség bizalmát élvező, világos gondolkodású, erkölcsileg fedhetetlen munkásemberek voltak. Nem akartak se kizsákmányoló kapitalizmust, se szovjet szocializmust; olyan igazságosabb társadalmat akartak, amelyben valóságosan is érvényesülnek az érdekeik, nem csak szavakban.