SZOVJET TÁMADÁS – KOMMUNISTA RESTAURÁCIÓ – MEGTORLÁS

November 4- én Nógrád népe dermedten hallgatta a Szabad Kossuth Rádió reggeli adásában többször megismételt Nagy Imre-szózatot: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővá rosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar, demokratikus kormányt.”Nógrád megye forradalmárai józanul mérték fel a helyzetet, s
egyetlen városban vagy faluban sem szálltak szembe a szovjet páncélosokkal.
A szovjet invázió hírére megmozdultak a kommunista párt helyi vezetői. Hozzáláttak az MSZMP és a karhatalom szervezéséh ez. Hamarosan olyan régi, tapasztalt kommunisták érkeztek a megyébe, mint Oczel János vagy a képen látható Pothornyik József. Segítségükkel kezdetét vette a restauráció.


A magyar nép ellenállását csak sortüzekkel sikerült a Kádár-kormánynak felszámolnia. Megindult a totális megfélemlítés. A kormányzat lefogatott mindenkit, aki valamilyen szerepet vállalt a forradalomban és szabadságharcban. Újra zsúfolásig megtöltötték a Rákosi-rendszerből ismert internálótáborokat, ugyanúgy a börtönöket. Sokakat rendőri felügyelet alá, alacsonyabb munkakörbe helyeztek vagy elbocsátottak, nem adtak nekik órabéremelést, jutalmat, miközben a végső
kig hajszolták őket. A lefogott embereket az ún. pufajkás karhatalom tagjai, a bosszúért lihegő, ismét hatalomhoz jutó pártmunkások agyba–főbe, nem egyszer szó szerint agyonverték, családtagjaikat megbélyegezték, mellőzték, zak
latták.


Devictus vincit – legyőzetve győztek

A kádárista vezetés a véres terror árán konszolidálta hatalmát. Az 1960-as évek elején az elítéltek döntő többsége szabadlábra került. Megpróbáltatásaik azonban ezzel nem értek véget, továbbra is megfigyelés, rendőri zaklatás volt az osztályrészük. Vezető állást nem tölthettek be, a hatalom keze mindenhová utánuk nyúlt.
A forradalom „veszélyesnek” nyilvánított résztvevőit a kommunista párt vezetői egészen a rendszerváltozásig figyeltették az állambiztonsági szervekkel, előbb a BM II. Főosztály, majd a III. Főcsoportfőnökség megyei osztályaival. Leveleiket felbontották, ügynökeik útján gondolataikat, véleményüket kutatták, s ha jónak látták, akár állásukból is elbocsáttatták őket. Egy 1961-es titkos jelent és szerint Nógrádban 1060 személyt tartottak megfigyelés alatt! Az 1956-os forradalom példája, eszmeisége meghatározó eleme volt az 1980–90-es évek fordulóján lejátszódó változásoknak. A rendszerváltó erők szolgáltattak igazságot ’56 mártírjainak, hőseinek, magukat a forradalom örököseinek vallva. A demokrácia rehabilitálta őket, a társadalom erkölcsi elismerésben részesítette a még életben lévőket. Áldozatuk, mártíromságuk példaként szolgál a felnövekvő nemzedékek számára.