1956. október 26.

A járási pártbizottság felkérte a város intézményeinek, üzemeinek és társadalmi szervezeteinek – pártszempontból – megbízhatónak tartott vezetőit, hogy nyújtsanak segítséget az esetleges rendzavarások megakadályozásában.

A járási tanács szakszervezeti bizottsága Szabó Sándor elnök irányításával elhatározta, hogy távirat útján fogják kérni a kormánytól a fővárosi harcok beszüntetését. (Más dokumentum szerint Oravecz István volt a szakszervezet elnöke). A járási pártbizottság felszólítására bemutatták az apparátusnak a kérelmet, és azok megpróbálták lebeszélni Szabóékat a távirat elküldéséről, azonban ők hajthatatlanok maradtak. Mielőtt azonban követelésüket feladták volna a postán, csatlakozásra szólították fel a városban működő hivatalokat és üzemeket. Várkonyi Róbert és dr. Magyar Pál a bírósági és ügyészségi dolgozókat tájékoztatta a kérdésről, akik a szakszervezet elképzelését feleslegesnek és szükségtelennek tartották és nem támogatták. Ekkor az AKÖV-kirendeltség telepére mentek, ahol már amúgy is feszült volt a hangulat, sokan egy demonstráció megtartása mellett foglaltak állást, és nem hallgattak a telepre kiküldött, a felvonulást ellenző Godó László és Vincze Imre pártbizottsági funkcionáriusok véleményére.
Ekkor érkezett meg a távirattal a küldöttség. Dr. Magyar Pál ismertette annak szövegét és a telep munkásai úgy döntöttek, hogy az egész kollektíva demonstratíve elmegy a postára. Miklai László és Tósoki Győző vezetésével elindultak a posta felé. A volt megyeháza előtt azonban úgy döntöttek, hogy előbb csatlakozásra szólítják fel a vasútállomás dolgozóit. Az állomástól visszafelé jövő tömeg egyre nőtt, diákok, járókelők álltak be a menetbe és tulajdonképpen ekkor vette kezdetét a demonstráció. A városi kórháznál Skotnyár László javaslatára elénekelték a Himnuszt, majd megkezdődőtt a szovjet emlékmű eltávolítása. Ebben jelentős szerepet játszott Hodászi Sándor, Kusnyár Ferenc, Páldi Sándor és Rigó János.
A kórháztól a tüntetők visszafordultak a belváros felé és a pártbizottságról eltávolították a vörös csillagot. A tanácsházán a vörös zászló helyébe nemzetiszínű lobogót helyeztek el, majd a tanítóképző homlokzatáról is lekerült a címer. A kiegészítő parancsnokság épületéről maguk a tisztek tüntették el a vörös csillagot, amelyre egyébként Tandel József MDP járási másodtitkár „hívta fel figyelmüket”.
A tömeg a rendőrségnél követelte a rabok szabadon bocsátását és a pár nappal korábban lefogott diákok kiszabadítását. Lőrincz ÁVH-hadnagy közölte, hogy a diákok már az ügyvédi munkaközösségben vannak. (Időközben ugyanis a munkaközösség tudomására jutott, hogy egy pesti egyetemista csoport két tagját letartóztatták. Dr. Daróczi Gusztáv és dr. Magyar Pál ügyvédek beadványban tájékoztatták az ügyészséget, a fiatalok jogi védelmének elvállalásáról és a közrend, a nyugalom érdekében kérték szabadon bocsátásukat. Az ügyészség elfogadta a beadványt és a diákok az ügyvédi munkaközösségbe távoztak.) A felvonulók nagy ovációval köszöntötték a két egyetemistát, majd az evangélikus templomnál újból elénekelték a Himnuszt. Ezzel a demonstráció véget ért. (Ami a kormányhoz címzett távirat sorsát illeti, a helyi postaigazgató vallomása szerint időben elküldték azt a parlamentbe.)

<<<