1956. október 30.

A városi és járási nemzeti tanács ülésén felvetődött, hogy a Bargár-vezette nemzetőrség mellé, de attól függetlenül szükség lenne egy nemzetőr zászlóalj felállítására. Ennek a testületnek a megszervezésével Juhász Aladár határőr főhadnagyot bízta meg. Az állomány részben toborzás, részben - a kiegészítő parancsnokságon szolgálatot teljesítő Menczel József főhadnagy közreműködésével -, behívás útján történt.

Megválasztották az Építő- és Tatarozó Vállalat delegáltjait a másnapi salgótarjáni központi gyári munkástanács alakuló ülésére. A küldöttek - Bugyi László, Kadlecsik Márton és Simon István - tagjai lettek a központ ún. intézkedési bizottságnak.

Titkos szavazással megválasztották az Állami Tanító- és Tanítónőképző munkástanácsát és elnökségét. A Szűkebb testület tagjai között szerepelt Farkas András, Kollárovits Lászlóné, Kovalcsik András, Nagy János és Réti Zoltán.

A határőrség forradalmi katonai tanácsa utasította Vadasi Sándor főhadnagyot, hogy szakítsa meg a híradó-összeköttetést Budapesttel és ezentúl csak a tanács engedélyével lehet a híradókapcsolatot üzemeltetni.

Megválasztották a 33. sz. AKÖV-kirendeltség munkástanácsát, melynek tagja lett Csolák Miklós, Demeter Sándorné, Gyarmati Antal, Miklai László, Papp László, Paule László, Petrán Jenő, Sallói Károly és Tósoki Győző. (Egyes források szerint a testület-nek nem volt elnöke, míg más dokumentumok Gyarmati Antalt jelölik meg elnöknek.) A vállalat központi igazgatójának utasítására a betegeskedő Beka vagy Beczka Sándor kirendeltségvezető helyett Vincze András terv- és statisztikai osztályvezetőt bízták meg a részleg vezetésével. Az új telepvezető 12-15 fős őrséget állított fel a kirendeltség őrzésére. (A csoport december elejéig látta el őrző-védő feladatát.)

<<<