1956. október 31.

Megkezdte működését a megyei nemzeti bizottság. A testület adminisztrációs munkáját Bajtai Jenő intézte. A nemzeti bank kérésére ellenőrzés alá vonta a kifizetések utalványozásait, s így csak a bizottság láttamozása után lehetett kifizetni. Utasította a helyi postát, hogy a volt tanácsi- és pártvezetők telefonvonalait kapcsolják ki. A város közrendjének biztosítása, illetve az újjáalakuló üzemi nemzetőrségek, gyárőrségek felfegyverzése céljából Mlinarik István megbízást adott Bajtai Jenőnek és két épitőipari vállalati dolgozónak, Deme Attilának valamint Bágyi Miklósnak, hogy a rétsági páncélos egységtől a nemzeti bizottság nevében, a rend fenntartása érdekében kérjenek néhány fős katonai alakulatot.
Megváltozott fejléccel jelent meg az egykori Szabad Nógrád című újság. Mint a megyei nemzeti bizottság lapja, Nógrád Népe címmel látott napvilágot. Felelős kiadója Mlinarik István lett. A sajtó felelős szerkesztésével Miklós Dezsőt bízták meg. Jelentősebb újságírói-szerkesztői tevékenységet folytatott dr. Horváth Gyula, Kiss Gy. János, Kovács János és Tari István.
Szabó István rendőrőrnagy, megbízott megyei rendőrkapitány kijelentette, hogy a fegyveres karhatalmi alakulatok (rendőrség, alakuló nemzet- és gyárőrségek), csatlakoznak a független, demokratikus Magyarország megteremtéséért indított népmozgalomhoz.
A tűzhelygyári munkástanács megszüntette a gyári pártszervezetet.
Sartoris Kálmán, bányatröszti igazgató felhívásban közölte, hogy a nemzeti bizottság őt bízta meg a szénbányászat irányításával, majd az alábbi utasítást adta ki: „Az üzemek munkásbizottsága a tröszt munkásbizottságával tartja a kapcsolatot. A Nógrád megyei Nemzeti Bizottság határozata értelmében Nógrád megye addig sztrájkol, amíg az orosz csapatok el nem hagyják országunkat. Az élet fenntartásához szükséges szénmennyiséget azonban biztosítani kell.” Sartoris bányai üzemegységenként határozta meg a napi széntermelés normáját, amely átlagban 40-50 vagont jelentett.
Deme Attila vezetésével megalakult a Nógrád Megyei Építőipari Vállalat nemzetőrsége. Tagjai: Bágyi Miklós, Csákvári László, Deák Mihály, Földi István, Garami László, Herczeg József, Jessze Gyula, Mikáva Gábor, Mojzes Ottó, Mojzes Sándor, Nagy Miklós, Pákozdi Mihály, Pancsovai László, Patrik József, Puskás Péter, Tarr Béla, Telek Tivadar, Tományi István, Varga Ferenc, Varga Gyula, Varga László, Virág Imre, Zéti József és Zsóri Pál. (Más források szerint a csoport november 1-én alakult meg.)
Az Acélárugyár munkástanácsa a gyári munkássághoz és a város lakóihoz címzett kiáltványban adja hírül a forradalom győzelmét. Budapestről a gyárba érkezett Mándoki Andor kohómérnök.
A Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat igazgatói munkástanácsának ülésén Topa Györgyöt javasolták az üzem igazgatójának, és követelték Laukó György kizárását a megyei nemzeti bizottságból.
Megalakult a Salgótarjáni Építő- és Tatarozó Vállalat központi munkástanácsa. Tagjai közül csak a balassagyarmatiakat ismerjük név szerint. (Bugyi László, Kadlecsik Márton és Simon István.)

<<<