1956. október 27.

A megyei kiegészítő parancsnok utasítására az állomány tüzelőállást foglalt el a város nyugati részén, ugyanis olyan hírt kaptak, miszerint Budapestről felkelők közelednek. Az információ ezúttal is téves volt.

A 33. sz. AKÖV salgótarjáni telepén Demény Mihály, Dudás Benjámin, Dancsák János és Filkor József vezetésével sztrájkbizottság alakult, melynek elnöke Szelepcsényi Pál lett. Egyértelmű források hiányában csak valószínűsíteni tudjuk, hogy szervezés alatt állt egy balassagyarmatihoz hasonló felvonulás megszervezése.

Az Acélárugyár Üzemi Pártbizottságának funkcionáriusai üzemrészenként beszámológyűléseket tartottak, ahol a megszokott retorikával a termelés folyamatosságának fontosságáról és export kérdésekről szóltak. A Budapesten történteket úgy minősítették, hogy „ ... a csőcselék lövik (sic!) a dolgozó népet”. Az eseményeknek ez a fajta minősítése felháborította a gyár munkásait és ekkor fogalmazódott meg a főváros lakossága melletti szimpátia tüntetés gondolata. A Hideghengerműben kikiáltották az általános sztrájkot, amelyhez a többi üzemrész is csatlakozott. A demonstráció szervezői – Balogh István, Balázs József, Farsang János és Kólinkás Kálmán – közölték Bérczes Henrik gyárigazgatóval az általános sztrájk tényét és kérték, hogy az esetleges atrocitások elkerülése vé-gett térjen haza.
Reggel 8 óra körül a gyár dolgozói – mintegy 2000 fő – megindult a Sztahanov úton a város központja felé. A felvonulás elsődleges célja az volt, hogy a Tűzhelygyár és az Öblösüveggyár munkásai is csatlakozzanak a tüntetéshez. A Nemzeti étteremnél egy csoport lekanyarodott a Fő utcáról és a piacon keresztül, a Karancs utcán át közelítette meg a Szabadság téren lévő szovjet emlékművet, amelyről eltávolították a koszorúkat.
Innen a tömeg a város déli részén elterülő üzemek felé vette útját. A megyei tanács épületéről acélárugyári és tanácsi dolgozók – köztük Bali András járási tanácselnök – eltávolították a vörös csillagot.
Az Öblösüveggyárban reggel 8 órakor Holczer Károly üzemi bizottsági elnök utasította a bizottság tagjait, hogy üzemrészenként vezessék le az ideiglenes munkástanács választását.
Eközben érte el a demonstráció a gyárat. Farsang János acélárugyári dolgozó vezetésével 6 fős küldöttség ment be az üzembe és csatlakozásra szólította fel az ottani munkásokat.
A Tűzhelygyárban október 27-ig rendesen folyt a termelés. Ezen a napon a gyár egyik mérnöke, Hriczkó András számolt be az Ózdon lejátszódó felvonulásról és az ottani munkástanács választásáról. A gyár vezetése meg akarta gátolni a munkások csatlakozását a tüntetőkhöz, ezért Oravecz igazgató figyelmeztette az üzemvezetőket, hogy a dolgozókat tartsák vissza a felvonulástól, de a karbantartó részleg dolgozói más üzemrészek munkásaival és a Gépipari Technikum diákjaival együtt beolvadtak a tüntetők soraiba.
A tűzhelygyári kultúrotthonnál a menet megfordult és visszaindult a belváros felé. A Szabadság téren már folyt a szovjet emlékmű eltávolítása, melyben jelentős szerepet játszott Filkor József, Farkas Péter, Tóth Mihály, Letovai Ferenc és ifj. Mészáros János.
A tekintélyét vesztett, de a fegyveres erővel még rendelkező hatalom értesült a téren történtekről, Jakab Sándor MDP megyei másodtitkár azonban a neki jelentést tevő AKÖV osztályvezetőnek kijelentette, hogy „hagyjad, csak figyelmeztesd őket, hogy semmiféle rombolást, cirkuszt ne csináljanak”. (Közvetett források alapján feltételezhető, hogy a hatalom a környező házak padlásain mégis elbújtatta fegyvereseit, egy esetleges rombolás, netán szobordöntés megakadályozása végett. A szobordöntésről készült felvételek és a visszaemlékezők a fenti következtetést elég meggyőzően alátámasztják.)
Az emlékmű eltávolítása után Csákvári László acélárugyári amatőr színjátszó elszavalta a Nemzeti dalt, majd egy Gyebnár nevű diák felolvasta a pesti ifjúság 16 pontját, végül Bagó István pásztói vasutas tartott rövid beszédet.
Az események után az acélárugyári munkások visszaindultak a gyárba és október 29-re munkástanácsválasztást hirdettek. A térről sokan a BM megyei főosztálya elé vonultak, majd egy 5 fős delegációt választottak, akik a politikai foglyok kiszabadításáról tárgyaltak Szabó István őrnaggyal. Ennek eredményeképpen a rendőrség szabadon engedte dr. Élő Dezsőt, akit izgatás miatt tartottak vizsgálati fogságban.
Egy másik csoport a megyei pártbizottság székháza elé ment, ahol Hajdú József első titkár tartott rövid beszédet, majd a fiatalság képviseletében Ács István szónokolt.
Délután a város főterén egy kisebb népgyűlést tartottak, ahol a nagybátonyi Szolgáltató Vállalat aznap alakult Forradalmi Bizottságának két küldöttje, Szabó Ervin és Jecsmenik Andor kért segítséget „Nagybátony népének felrázásához”, aminek következtében a salgótarjáni felvonulók egy csoportja néhány busszal leutazott a bányászvárosba.
Jakab Sándor telefonon kért fegyvert Hegedűs Andrástól, az iparmedence bányászai részére, de azok nem érkeztek meg. Ezért éjjel átment Fülekre, hogy a csehszlovák testvérpárttól kérjen segítséget.

A demonstráció hatására tisztek egy csoportja eltávolította a kiegészítő parancsnokság tábláját.

A pártbizottság kérésére az ottani őrség katonai irányítására Kelemen László főhadnagyot és Bakonyi István hadnagyot rendelték ki a kiegészítő parancsnokságtól, akik azonban másnap visszatértek megbízatásukból.

Megválasztották a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat munkástanácsát és az ún. igazgatói munkástanácsot. Ezen utóbbinak lett tagja Fekete Albertné, Fekete Lajos, Gaál János, Gregor János, Plavec Magdolna, Preisz Rajmund, Schriffel József és Tóth Sándor.

<<<