1956. október 30.
A megyében megalakuló forradalmi szervek irányítására, illetve a hatalmi vákuum betöltésére megalakult a megyei tanács nagytermében a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság. A gyűlésen már részt vettek az üzemek, az intézmények újonnan megválasztott munkástanácsainak, forradalmi bizottságainak küldöttjei is. Ez a szélesebb társadalmi bázison létrejött plénum lehetőséget teremtett arra, hogy a képviselők demokratikus úton válaszszák meg a forradalom vezető-irányító szervezetét.
A reggel 8 órakor kezdődő gyűlést kezdetben a teljes tanácstalanság jellemezte. A régi, még Hajdú József által összehívott bizottság nevében Sartoris Kálmán jelentette be lemondását, és kérte az új testület megválasztását, majd a korelnöknek felkért Jermendi, öblösüveggyári főmérnök próbált néhány szavas útmutatást adni a gyűlés további menetéről. Ezek után a tényleges levezető elnöknek Lénárt Andort, a gépipari technikum tanárát kérték fel.
A nemzeti bizottság tagjainak megválasztása előtt két vonatkozásban is éles vita bontakozott ki. Az elsőt az váltotta ki, hogy a gyűlésen jelen lévő Mrázik János kifogásolta: „a bányászokat nem képviselhetik olyan személyek mint Jecsmenik [Andor] és Szabó Ervin és más személyek”. Ezen kijelentése miatt Mrázik összeütközésbe került Jecsmenik Andorral. (Valószínűleg ezen felszólalásnak köszönhetően Jecsmenik annak ellenére sem került be a nemzeti bizottság tagjai sorába, hogy a jelenlévők előbb jelölték ezen posztra. A két személy között ez az affér később konfliktusok sorozatának lett a forrása.) A másik nagy vita – feltehetően az előbbi „tűzpárbaj”-ra reagálva – annak kapcsán robbant ki, hogy a küldöttek a jelenlévő pártvezetéstől kérték számon, hogy kik hozták be a városba és kik terjesztették a szlovák kommunista párt lapját, az Új Szót. Jakab Sándor letagadta, hogy az ő szlovákiai útja során került Salgótarjánba az újság, de Szabó István rendőrőrnagy megcáfolta és kijelentette, hogy valójában Jakab hozta át az újságot. A bejelentés hatására az ott lévő vezetőbeosztású párt- és tanácsi vezetőket felkérték, hogy távozzanak a teremből.
Jakabék távozása után került sor a 60 tagú – név szerint 53 főt ismerünk – nemzeti bizottság megválasztására, melynek módja a közvetlen demokrácia megnyílvánulása volt. A jelenlévők szakmai áganként, felkiáltással tettek javaslatot a jelöltekre, akiket azután vagy elfogadtak, vagy nem. A megyei nemzeti bizottság tagjai lettek: Ács István, Angyal Jenő, Bajtár Jenő, Bakos Pál, Balázs Károly, Bárdosi József, Cserháti József, Csurda József, Dancsák János, Édes György, Esztergomi Antal, Fekete György, Fenes Lajos, dr. Garamvölgyi Antal, Godó Béla, Godó Tibor, Horányi Mihály, Horváth Gáspár, ifj. Huszár János, Jónás Lajos, Kecskés Károly, Kovács János, Kovács Vilmos, Laukó György, Lénárt Andor, dr. Majláthy Lipót, Manusek Béla, Miklós Dezső, Mlinarik István, Murányi Lajos, Nagy Ottó, Pál Sándor, Pálkerti Gyula, Parádi Gyula, Radványi Andor, Sági Ferenc, dr. Salkházi Lipót, Sarkadi Nagy István, Sartoris Kálmán, dr. Schneider István, Simon Bálint, Somogyi Ferenc, Szabó Béla, Szabó bera
Péter, Szabó Ervin, Szabó István, Székely Antal, Tábori László, Toldi István, Usovszki Ferenc, Vajó István, dr. Wágner Jenő és Zlehovszki József. Délután került sor a szűkebb elnökség megválasztására, akik felosztották maguk között az egyes feladatköröket.
A 11 fős testület elnöki feladatait Mlinarik István látta el, s ezen kívül a sajtóügyekért is felelt. Tulajdonképpen a helyi forradalom eszmei-ideológiai vezetője volt.
A nemzeti bizottság titkári feladatát Lénárt Andor tanár végezte, aki a pedagógusok képviselőjeként volt jelen az ülésen.
A bányák felügyeletével, a termelés kérdésével bízták meg Sartoris Kálmán Bányatröszt igazgatót, aki megyei HNF elnökként tagja volt a Hajdú-féle bizottságnak is.
Dr. Garamvölgyi Antal képviselte a paraszti rétegeket, ugyanis 1948-ig a megyei kisgazdapárt ügyvezető elnöke volt.
A közlekedési kérdésekkel Kecskés Károly 33. sz. AKÖV dolgozót bízták meg, aki a szociáldemokrata párt képviselője volt.
Kovács János vasúti dolgozóhoz tartozott a vasúti szállítás felügyelete, irányítása. Ő képviselte a parasztpártot a bizottságban.
Az ifjúság képviseletét látta el Édes György gimnáziumi tanuló, akinek nem volt konkrét szakterülete.
Bajtai Jenő megye tanácsi igazgatási osztályvezetőhöz tartozott a közigazgatás, az adminisztráció.
Esztergomi Antal acélárugyári munkást bízták meg a salgótarjáni iparmedence üzemeinek és gyárainak felügyeletével. Korábban ellátta a városi tanács vb tervosztályának vezetését is.
A kommunista párt képviseletében beválasztották a nemzeti bizottság elnökségébe Laukó György megyei vb-elnököt is, aki 1950 előtt Békés megye főjegyzője volt. A bizottságban konkrét feladatot nem kapott és csak rövid ideig volt tag. Helyére Cserháti József tanárt delegálták, aki az oktatás kérdésével foglalkozott.
Tagja volt még az elnökségnek a megyei rendőrkapitányság megbízott vezetője, Szabó István őrnagy is.
Mivel a megyei tanács végrehajtó bizottságának osztályai alig működtek, a nemzeti bizottság az igazgatási ágazatoknak megfelelő bizottságokat hozott létre, ezek megpróbálták átvenni az osztályok munkakörét. Az alábbi bizottságok jöttek létre:

1.Adminisztrációs-közigazgatási bizottság: Tagja volt Bajtai Jenő és dr. Garamvölgyi Antal. A belső feladatokat Bajtai intézte, Garamvölgyihez a járásokkal való kapcsolattartás tartozott.

2.Sajtóbizottság: A forradalmi időszakot tekintve talán a legfontosabb, legnagyobb súllyal bíró bizottság volt. Nem véletlen, hogy Mlinarik István és Lénárt Andor foglalkozott a propaganda kérdésekkel. Feladatuk közé tartozott a helyi újság szerkesztése, kiadása.

3.Karhatalmi bizottság: (Nem tévesztendő össze a később megalakuló, de a fenti időszakban már szerveződő pártkarhatalmi alakulatokkal.) Tagjai közül csak Szabó István rendőrőrnagy nevét ismerjük. Ez a bizottság koordinálta a fegyveres alakulatok tevékenységét.

4.Közellátási és szállítási bizottság: Gondoskodott az élelmiszerek elosztásáról és szállításáról.

5.Egészségügyi bizottság: A vöröskereszt feladatait vette át.

6.Gazdasági bizottság: Ide tartozott a mezőgazdaság, de ténylegesen feladatokat nem látott el.
Ülést tartott az Acélárugyár munkástanácsa. A nap folyamán elégették a káderlapokat és a személyzeti osztály munkatársait szakmunkára osztották be. A munkástanács elnöksége érintkezésbe lépett a KGM-ben tartózkodó Mándoki Andor kohómérnökkel, hogy vállalja el az üzem szakmai írányítását. Mándoki elfogadta a felkérést.
A Tűzhelygyárban lezajlott gyári nagygyűlésen a kollektíva elfogadta a munkástanács 24 pontos követelését, illetve személyi változásokat eszközölt.
A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatói tanácsa megszüntette a teljesít-ménynormát és helyére bevezette az órabéres bérezési formát.
Nógrád megye dolgozóinak lapjaként jelent meg a Szabad Nógrád című újság, mely korábban a megyei pártbizottság és a megyei tanács közös lapja volt.
Az ÉMÁSZ helyi Üzleti Igazgatóságánál a munkástanács leváltotta a szakszervezeti elnököt üzemi bizottsági tisztségéről, de meghagyta gazdasági beosztásában. Döntés szüle¬tett arról is, hogy az üzemnél dolgozó volt ÁVH-sok feleségei továbbra is megtarthatták addigi beosztásukat.
Megalakult a megyei kiegészítő parancsnokság katonai tanácsa, melynek elnöke Bárdosi József százados lett, tagja volt még Kelemen László főhadnagy és Kormos Géza százados.

<<<