1956. november 30.

A megyei munkástanács a bányaüzemek, vállalatok küldötteinek részvételével naggyűlést tartott a megyei tanács nagytermében. A megjelent mintegy 300 főnyi küldött erősen kifogásolta a Salgótarjánban felállított ún. tiszti század összetételét és működését. Felvetették, hogy abban sok elbocsátott pártfunkcionárius és személyzetis gyűlt össze, akik ráadásul részegeskedtek, munkásszállító autókra lövöldöztek. Nehezményezték, hogy a karhatalmi parancsnok, Koltai ezredes nem tett eleget korábbi ígéretének, miszerint leszereli a legkompromittáltabb egyéneket. A naggyűlés követelte, hogy a századba csakis a munkástanács ajánlására lehessen bekerülni. Felvetették, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságát az üzemek és a bányák munkástanácsainak megbízottaiból és becsületes parasztokból lehessen kiegészíteni, mivel csak íly módon lehet biztosítani a munkásság érdekeit az államhatalomban. A gyűlés szünetében néhány bányász érkezett meg a Bányatröszt igazgatósági épületéből és közölte, hogy az ott ülésező tröszti központi munkástanács intézőbizottságát a tiszti század megrohanta, a tagokat falhoz állították és a tanácskozást feloszlatták. A küldöttek erélyesen tiltakoztak a brutális eljárás ellen és felháborodtak azon, hogy Koltai karhatalmi parancsnok semmit sem tett a nyilvánvaló provokáció megakadályozására, majd az események hatására 8 pontos követelést fogalmazott meg a munkástanács. Ezt követően a nagygyűlés úgy döntött, hogy a követeléseiket eljuttatják a Kádár-kormányhoz és egyúttal másnap küldöttséget indítanak a Nagybudapesti Munkástanácshoz is az álláspontok egyeztetése végett. Az ülésen jelenlévő Cser Gyula kormányösszekötő e hír hallatára hagyta ott a tanácstermet és felutazott Budapestre, de előtte tájékoztatta Ladvánszky őrnagyot a gyűlésen történtekről, aki a szovjet városparancsnokság jóváhagyásával utasította Szabó István rendőrőrnagyot a tanácskozás feloszlatására. Szabó meg is jelent az épületben és közölte, hogy a a nagygyűlést be kell fejezni, mivel a szovjet parancsnokság annak megtartására nem adott engedélyt. Beda József és Jecsmenik Andor vezetésével a jelenlévő nagybátonyi küldöttek 6 fővel – Árokszállási Ferenccel, Kiss Istvánnal, Koczka Lászlóval, Palotási Lászlóval, Puskás Gáborral és Rusznyák Kálmánnal – kiegészülve, elővigyázatosságból, még aznap este Gyöngyösön keresztül felutaztak Budapestre a követelésekkel.
Ülést tartott a 33. sz. AKÖV munkástanácsa, amelyen termelési és személyi kérdések voltak napirenden. Foglalkoztak továbbá egy Országos Közlekedési Munkástanács felállításának a lehetőségével is, amely az AKÖV-ök megszűnését tette volna lehetővé.

<<<