Lénárt Andor: Értelmiségi család gyermekeként látta meg a napvilágot Egerben 1925. december 8-án. Anyja neve Mazamecz Ilona. Történelem-földrajz szakos diplomáját 1950-ben a budapesti egyetemen szerezte, s végzés után a Salgótarjáni Gépipari Technikumba helyezték. Itt tanított a forradalom kitörésekor is. Október 29-én a városi Közgazdasági Technikumban tartott pedagógusfórum őt is delegálta a másnapi megyei nemzeti bizottság választására azzal a küldetéssel, hogy ott tolmácsolja a pedagógusok követeléseit. Többek visszalépése után ő vezette le az ülést, majd beválasztották a megye új irányító testületébe. Ezen utóbbi pedig a 11 fős elnökségi tagságra is méltónak találta. A megyei nemzeti bizottság elnökségében a titkári funkciót látta el, s így lényegében az elnökségen belül is a legszűkebb irányítók egyike volt. November 4-ét követően kb. egy hétig visszavonult a közszerepléstől, s visszament tanítani. Tudtunkkal november 13-án, a salgótarjáni iparmedence küldöttei részvételével az Acélárugyárban tartott nagygyűlésen kapcsolódott be ismét a forradalmi események irányításába, s fel is szólalt. November 21-én ő volt a levezető elnöke a megyei munkástanács alakuló gyűlésének. Ebbe az új hatalmi testületbe, mivel nem termelő üzem küldötte volt, nem választották be, de annak Mlinarik Istvánnal együtt szellemi irányítója lett. December 1-én reggel dr. Garamvölgyivel, Kecskés Károllyal és Mlinarikkal együtt annak ellenére is letartóztatta a rendőrség, hogy az előző napi az iparmedence munkásküldötteinek nagygyűlésén nem vett részt. Még ezen a napon a kiszabadításukra szerve-zett demonstráció hatására a rendőrség szabadon engedte őket. Ezt követően két napig bújdosott. Egyes adatok szerint a zagyvarónai Ötvözetgyárban húzódott meg, saját vallomása szerint viszont előbb az Acélárugyárba ment, majd az első éjszakát Hargitai Lajos mérnökéknél töltötte, másnap pedig dr. Majzik Béla orvosnál szállt meg. December 3-án ment vissza tanítani. A 8-ai sortüzet követően kb. 10 napig Váradi János bujtatta el a lakásában. Innen szülei egri lakására ment, majd január 10-e táján nagynénjéhez, a Csongrád megyei Balástyára távozott. Innen február végén visszatért Egerbe, ahol március 10-én letartóztatták. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. október 14-én első fokon 12 évre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásának 10 évi eltiltására és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1958. október 28-án a fellebbezést elutasította.

<<<