„NAGYIDŐS” ÍTÉLETEK

A megyei nemzeti bizottság vezetői elleni eljárásban a megyei bíróság Kovács László vezette tanácsa Mlinarik Istvánt, a bizottság elnökét távollétében 15 év börtön főbüntetésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a főbüntetést halálra változtatta. Büntetéseit nem tudták végrehajtani: a vagyonelkobzásra vonatkozó részt hamarosan végrehajthatatlannak nyilvánították, a halálbüntetése pedig – miután nyugatra távozott – távollétében vesztette hatályát. Társai ugyancsak jelentős büntetést kaptak: a 14 vádlottas perben 1 halálos ítéletet, valamint összesen 70 év és 2 hónapnyi börtönbüntetést szabtak ki.

A Gáspár György vezette katonai tanács két halálos ítéletet mondott ki a balassagyarmati forradalmi tanács vezetőinek perében. A legsúlyosabb ítéletet kapta dr. Magyar Pál, a tanács titkárára, aki hónapokat töltött a siralomházban, mígnem a másod fokú bíróság megkegyelmezett neki. A vele történteket jól jellemzi, hogy a halálos ítélet kihirdetésének napján a börtönőrség kegyetlen verésben részesítette. Ugyancsak halálra ítélték Juhász Aladárt, katonai parancsnokot, akit a forradalmi tanács léptetett elő alezredessé. Juhászon az ítélet nem volt végrehajtható, mivel nyugatra menekült. Társaik közül dr. Daróczi Gusztáv, a forradalmi tanács elnöke első fokon életfogytiglant kapott, amit a másod fokú bíróság 6 évre mérsékelt. László Aladárt 10 évre ítélték, míg a többiek kisebb büntetésben részesültek.

Nagybátonyi munkástanács vezetők a Balassagyarmati Megyei Bíróságon, 1957. április 23-án, az ítélethirdetés pillanataiban. Balról jobbra: Szabó Ervin, a szolgáltató vállalat munkástanácsának vezetője, majd a Nógrád Megyei Munkástanács elnöke; Jecsmenik Andor, a szolgáltató vállalat munkástanácsának elnökhelyettese; Kiss István, a Szorospataki Bányaüzem munkástanácsának titkára; Beda József, a Nagybátony-Bányavárosi Nemzeti Bizottság elnöke és Szadvári Béla, a Szorospataki Bányaüzem munkástanácstagja, majd a Bányatröszt központi munkástanácsának az elnöke. Másod fokon Szabót 11 év, Jecsmeniket 12 év, Kisst 2 év és 6 hónap, Bedát 12 év, míg Szadvárit 5 év börtönre ítélték.

Tizenhat vádlottas monstre perben ítélkeztek a Salgótarjáni Acélárugyár munkástanácsának elnöke, dr. Magos Béla és társai felett. Az Acélárugyár dolgozói elleni megtorlás méreteit mutatja, hogy egy másik perben ítélték el a gyárban működő nemzetőrség, az ún. Hadady–Hargitay-csoport tagjait, akik fegyvereiket novemberben nem adták át a hatóságoknak, hanem a gyár területén rejtették el. Márton Imrét és hat társát összesen nem kevesebb, mint 70 esztendő letöltendő börtönbüntetéssel sújtották!

Ugyanilyen kegyetlenséggel sújtott le a bíróság a megyei közlekedési vállalat, a 33. sz. AKÖV munkástanácsának tagjaira, Demény Mihályra és kilenc társára. Hasonlóan kemény ítélet született az ipolytarnóciak ügyében. A forradalom leverését követően az itteni határőrlaktanyában karhatalmisták állomásoztak. A falu lakói, a forradalom mellett kitartó határőrök és nemzetőrök, november 14-én tüntetést szerveztek az épület elé. A fölforrósodott hangulatban a tömeg benyomult a laktanyába, ahol lövöldözés tört ki, melynek során halálos lövést kapott Albert Pál karhatalmi tizedes. Az ügyben 15 személyt vontak felelősségre, Vermes Miklóst életfogytiglani börtönre ítélték, több társa pedig 10 éven felüli büntetést kapott.
Drégelypalánkon november folyamán szerveződött meg a Korbász József vezette fegyveres csoport, amely több akciót hajtott végre. Vezetőjét később 14 év börtönre ítélték, tagjai közül többen nyugatra menekültek. A nézsai Dudás Istvánt a tanácsi iratok elégetése miatt ítélték 12 esztendős börtönbüntetésre.