1956. november 10 vagy 11:

Dus József főhadnagy, aki november 4-e után ismét átvette a Szécsényi Járási Rendőrka-pitányság vezetését, jelentette Szabó István őrnagynak, a megyei rendőrkapitánynak és a megyei pártbizottságnak, hogy a helybeli nemzetőrökkel nem tud megegyezni, mert azok ellenforradalmárok és garázdálkodnak. Az ügy kivizsgálására 10-én vagy 11-én mintegy 15-20 fegyveressel megérkezett Salgótarjánból Szabó Gábor alezredes, a megyei rendőrfőkapitány helyettese. Szabónak az volt az eredeti elképzelése, hogy a nemzetőrséget felszámolja, de legalábbis odahat, hogy a nemzetőrök a pártbizottság épületéből átköltözzenek a rendőrségre, illetve a nemzetőrség tagjai közül a legmegbízhatóbb 6-7 főt a rend fenntartása érdekében ideiglenesen átveteti a rendőrség állományába. Míg Szabó a rendőrség épületében tárgyalt a forradalmi bizottság elnökével, a nemzetőrség és rendőrség parancsnokával, illetve a párttitkárral, a karhatalmisták annak ellenére letartóztatták a rendőrség előtt lévő nemzetőröket, hogy Szabó ezt határozottan megtiltotta. A pattanásig feszült helyzetet Cservák István járási párt titkár oldotta fel azzal, hogy kezességet vállalt a nemzetőrökért és meggyőzte Szabót arról, hogy a nemzetőrség semmilyen garázda cselekedetet, illetve törvénysértést nem követett el, sőt a közbiztonság érdekében kimondottan hasznos tevékenységet folytatott. Ezt követően Szabó visszaadatta a nemzetőröknek a fegyvereket és a karhatalmistákkal együtt eltávozott Szécsényből.

<<<