Alapi László: Pásztón született 1920. december 10-én. Anyja neve Durucz Erzsébet, iskolai végzettsége 6 elemi. Szülei szegényparasztok voltak. Apja állandóan napszámba járt a kör-nyék gazdaságaiba, mivel a 2 kh földjükből nem tudtak kilencen (7 gyerek, 2 felnőtt) meg-élni. Tanulmányai befejezését követően apja foglalkozását követte. A II. világháborúban Munkácsra vonult be katonának, majd szovjet hadifogságba került, ahonnan 1948. május 9-én tért haza. Ezt követően rövid ideig a bányánál dolgozott – közben megnősült –, majd a pásztói tejipari vállalathoz került gépkocsikisérőnek Geczkó István gépkocsijára. A forra-dalmi eseményekbe csak december elején kapcsolódott be, ugyanis december 5-én este 9 és 10 óra között Geczkó Istvánnal, Kelemen Károllyal, Kiss Antallal és Tóth Miklóssal részt vett abban az akcióban, amelynek során a mátraszőlősi kőbányából két gépkocsival elvittek 40 kg paxitot, 370 db gyutacsot és 3 karika gyújtózsinórt. (Kiss közvetlenül nem vett részt az akcióban, hanem a falu végén az egyik gépkocsiban várakozott.) A robbanóanyagot Geczkónál rejtették el, míg a gyutacsot és a gyújtózsinórt Tóth Miklósnál. A december 8-ai sortűz után látták elérkezettnek az időt, hogy a robbanóanyagot használják, ugyanis Alapi László elmesélte, hogy szemtanúja volt a salgótarjáni sortűznek. Ezt követően határozták el, hogy a Pásztó és Szurdokpüspöki közt lévő vasúti hidat felrobbantják. (Eredetileg a robba¬nó¬anyagot arra akarták felhasználni, hogy – felrobbantva vele a vasútat – megakadályozzák a deportálásokat.) Az akcióban csak Geczkó István és Kiss Antal vett részt, mivel a többi-ek¬nél vagy családi összejövetel volt, vagy mint például Alapi Lászlót a felesége nem en¬gedte el. A robbantást este fél 11-kor hajtották végre, melynek során a híd tartóoszlopai úgy megrongálódtak, hogy csak 10-én 14 órakor indult meg újra a forgalom. 1957. április 24-én vette őrizetbe a rendőrség a robbantás miatt, s az akció szellemi irányításával vádolták. Ezért a Budapesti Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság 1957. május 6-án halálra ítélte. A ítélet után rögtön összeülő kegyelmi tanács nem javasolta kegyelemre. Az ítéletet 1957. május 6-án délelőtt 11 óra 40 perckor hajtották végre.

<<<