ETES KÖZSÉG FORRADALMA


Kronológia

október 30:
A délutáni órákban a kultúrház előtt megválasztották a nemzeti bizottságot. A Szózat elhangzása után Bozó József tanító, községi népfront elnök, ismertette az esemény jelentőségét, majd a tömeg egyperces néma felállássál adózott a forradalom áldozatainak emléke előtt. A választás jegyzőjéül Balga József tanítót kérték fel. Megállapodtak abban, hogy a forradalmi testületbe a belközség 45, a 3 telep pedig 5-5 tagot delegál. A választás eredményeként a bizottságban a községet Balga József, Bali Imre, Bali László, Bozó József, Csőke István, Csőke Pál, Fodor Béla, Fodor Imre, Fodor István, Fodor József, Gordos István, Gordos Mátyás, Horváth Máté, Horváth Miklós, Kabar Sándor, Kalcsó Imre, Kerényi László, Kovács László, Kucsera Lajos, Kucsera Sándor, Kucsera Tamás, Laczkó Gyula, Máté Ferenc, Máté Imre, Máté Lajos Kelemen, Máté Mátyás, Máté Sándor, Mizser József, Ondrék Antal, Ondrék László, Ondrék Zoltán, Pál Antal, Pál Ferenc, Pál László, Pál Mátyás, Pál Mátyás, Sirkó Elemér, Sirkó János, Sirkó József, Szele Lajos, Szűcs János, Tarjáni Péter, Vágvölgyi István, Zámbó István és Zámbó Máté képviselte. Amália küldöttje volt Csőke Lajos, Kurcsik Attila, Mikita József és Radnai Nándor. A másik két telep, Albert és Rau lakói nem jelentek meg a felhívásra, ezért helyeiket üresen hagyták a bizottságban. Az így megválasztott 50 tagú testület vezetőségében helyet kapott Bali Imre elnök, Bozó József, Fodor József, Kabar Sándor, Kerényi László, Laczkó Gyula és Pál László.
A megalakulást követőleg határozatban szögezték le, hogy az iskolai tanítás november 2-án fog megkezdődni, az orosz nyelv helyett bevezetik a fakultatív hittan oktatását és a diákság követelésére menesztik állásából Kerényi Dániel iskolaigazgatót. Az iskola vezetésével egyébként Bozó Józsefet bízták meg.
Megszervezték a nemzetőrséget, melynek általunk ismert tagja volt Bali László, Csőke Pál, Fodor Béla, Gordos Mátyás, Kovács Zoltán, Kucsera Tamás, Kurcsik Árpád, Máté Ferenc, Máté Imre, Máté Mátyás, Matuz József, Mikita József, Pál Antal és Pál Mátyás.

november 16:
A lakosság által összegyűjtött élelmet és fát, Kabar Sándor plébános vezetésével elszállították a főváros felsőkrisztinai egyházközségéhez, illetve az esztergomi Papnevelő Intézet számára.


Személyi adattár:

Bali Imre: Etesen született 1917. július 4-én. Anyja neve Csőke Mária. Iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. A forradalom alatt a nemzeti bizottság elnöke volt. Nem indult ellene eljárás.

Bozó József: Salgótarjánban született 1905. szeptember 26-án. Anyja neve Vincze Julianna. Iskolai végzettsége tanítóképző, foglalkozása tanár A helyi események egyik irányítója, majd a nemzeti bizottság tagja volt. A bukást követően elbocsátották állásából.

Kabar Sándor: Budapesten született 1928. május 20-án. Első alkalommal még kispap korában, 1950 végén tartóztatták le azzal a céllal, hogy beszervezzék, s így szerezzenek információkat az esztergomi papi szeminárium belső életéről. Kabar keményen ellenállt, ezért elengedték. 1951-ben szentelték pappá. Az 1956-os forradalom kitörésekor Etes plébánosa volt. Beválasztották a forradalmi nemzeti bizottságba, sőt annak szűkebb elnökségébe is. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a faluban az 56-os események békés mederben zajlottak le. Többek között neki köszönhető, hogy a volt iskolaigazgatót végül is nem küldték el, hanem csak leváltották beosztásából. Vezetésével vittek egy pótkocsis teherautóval élelmet és fát a fővárosba a Felsőkrisztina városi plébánián fenntartott szegénykonyhára, valamint az esztergomi szemináriumba. Mindezekért 13 alkalommal tartottak nála házkutatást, majd 1957. május 2-án letartóztatták, egy hónap múlva 6 hónapra internálták, amiből végül is 13 hónap lett. 1958 júniusában szabadult, de még 2 évig rendőri felügyelet alatt állt.

Pál Ferenc: Etesen született 1939. április 13-án. Anyja neve Horváth Rozália. 1956-ban a helyi ifjúságot képviselte a nemzeti bizottságban. A források szerint nem indult ellene eljárás.


Forrás: 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1996.

<<<