Hornyák János: 1929. június 26-án született Püspökladányban. Anyja neve Nagy Erzsébet, iskolai végzettsége 6 elemi, szakképzettsége gépkocsivezető. Tanulmányai befejezése után előbb egy kabai nagygazdánál dolgozott, majd a családi vállalkozásba segített be. Ennek megszűnte után a fővárosba ment gépkocsivezetői tanfolyamra, s onnan a salgótarjáni MÁVAUT-hoz került gépkocsivezetőnek. Innen vonult be katonának, s 1953-ban szerelt le mint tizedes. Ezt követően visszament a salgótarjáni MÁVAUT-hoz, illetve a 33. sz. AKÖV-höz gépkocsivezetőnek. 1956 márciusban MDP tagjelölt lett. A szegényparaszt származású Fehér Máriát vette feleségül, két gyermekük, egy fiú és leány született. A forradalom idején állandó lakása Tápiószelén, ideiglenes lakása Szécsényben volt. A szécsényi forradalmi események egyik motorja volt Klement Kornéllal együtt. Már október 27-én részt vett a 12 pontos követelés megfogalmazásában, majd másnap Rimócra vitte ki az előbbi követeléseket, ahol felolvasta azt a már amúgy is felbolydult tömeg előtt. A községi forradalmi tanácsnak elnökhelyettese, a járásinak tagja lett. Október 29-én tagja volt a Csehszlovákiában járt küldöttségnek. Mivel december 1-én Nagybátonyban tartózkodott, s Dancsák János sofőrnek, az AKÖV munkástanácsa tagjának elromlott a gépkocsija, ő indult el a megyei munkástanács 14 fős küldöttségével Budapestre a Kádár-kormányhoz. Pásztó-nál azonban a karhatalmisták feltartóztatták őket és kb. 5 órán keresztül a rendőrségen viszszatartották a delegációt. Ezt követően a karhatalmisták visszakísérték a küldöttséget Zagyvapálfalváig, ahol a munkástanácstagok leszálltak, s ő csak a karhatalmistákat vitte be a megyeszékhelyre. December 8-án Nagybátonyból kb. 25 főt szállított a salgótarjáni Üveg-gyárig. Maga csak a lövöldözés után ment a helyszínre, ahol akkor már csak a halottak és a sebesültek voltak. Az utóbbiak gépkocsikra rakásában kb. félóráig segítkezett. Mindezekért 1957. március 14-től szeptember 13-ig közbiztonsági őrizetben, ezt követően előzetes letar-tóztatásban volt. A Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. november 21-én első fokon 1 év és 4 hónapi börtönre, egyes jogainak gyakorlásától pedig 3 évre tiltotta el. A Legfelsőbb Bíróság ezt 10 hónapi börtönbüntetésre mérsékelte, s egyben a büntetést a közbiztonsági őrizetben és az előzetes letartóztatásban töltött idővel kitöltöttnek vette.

<<<