KAZÁR KÖZSÉG FORRADALMA
(A Kazári Bányaüzemmel együtt.)


Kronológia

október 28:
Mintegy 100-150, döntően bányász kezdeményezte a faluban a felvonulást, amelyhez a település lakói is csatlakoztak. A forradalom hevületében a szovjet emlékművet Czecze Gáspár megrongálta, majd a felvonulók gyűlöletük jeleként feltörték a párthelyiséget, s az ott lévő iratok egy részét elégették. Külön forradalmi tanácsot nem választottak, csupán a régit egészítették ki három fővel (Czecze Gáspárral, Cseri Tiborral és Tóth Tiborral), illetve a falu és a bánya rendjének megőrzésére létrehoztak egy 18 főből álló nemzetőrséget, melynek ifj. Pintér Pál és Cseri Tibor lett a vezetője.

október 29:
A kazári bányaüzemben 48 tagú munkástanácsot, majd ezt követően egy 11 fős igazga-tótanácsot (intézőbizottságot) választottak. A munkástanács elnöke Bozsik Gyula csoje lett. Ezt követően megfogalmazták követeléseiket, majd megsemmisítették a személyi anyagokat. (December 8-ig ez a munkások többségének bizalmát élvező testület irányította az üzemet, s tartotta a kapcsolatot előbb a megyei nemzeti bizottsággal, majd a megyei munkástanáccsal.)

október 30:
Kovács Vilmost, a bányaüzem munkástanácsa igazgatótanácsának tagját beválasztották a megyei nemzeti bizottságba.

október vége-november eleje:
A kompromittált szakmai-, szakszervezeti- és pártvezetőket leváltották a bányaüzem éléről.

november 4-7:
Az üzemben szünetelt a termelés.

november 8 után:
Részlegesen beindult a termelés a bányában.

november 20:
A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 15 fős munkástanácsába a bányaüzem Kovács Vilmos vájárt delegálta.

december 3-4:
A megyei munkástanács felhívására a bányaüzemben is megkezdődött a 48 órás ülősztrájk.

december 8:
A kazári bányászokat is értesítették a letartóztatásokról. A munkások azonban annak ellenére, hogy feljöttek a bányából, nem Salgótarjánba, hanem inkább hazamentek. Hogy ez így történt, abban nagy szerepe volt Kovács dóra László főaknásznak.
Kovács lakásába ismeretlen személyek a tüntetés után egy gránátot dobtak, melynek következtében felesége súlyos kar- és farsérülést szenvedett.


Személyi adattár:

Bozsik Gyula csoje: 1932. január 18-án született Kazáron. Anyja neve Bozsik Mária. Egy éves mezőgazdasági iskolát végzett, foglalkozása bányász. A kazári bányaüzemnél az október 29-ei munkástanács választásnál állítólag felszólalt, s hangoztatta, hogy a vezetést meg kell szabadítani a kompromittált káderektől, sőt november 4-e után is az volt a véleménye és meggyőződése, hogy nem kell hinni az MSZMP-nek. A bányaüzemben a munkástanács elnökének választották. Ennek ellenére nem indult eljárás ellene.

Czecze Gáspár: Kazáron látta meg a napvilágot 1916. december 7-én. Anyja neve Tőzsér Teréz, foglalkozása bányász. Október 28-án kalapáccsal leverte a Lenin szobor fejét, majd beválasztották a kibővített/átalakított községi tanácsba, sőt a falu/bánya nemzetőrségének is tagja lett. Egyes adatok szerint a forradalom leverése után közbiztonsági őrizetbe helyezték.

Cseri Tibor: Kecskeméten született 1923. január 6-án. Anyja neve Bertók Julianna, foglal-kozása bányász. Úgy a faluban, mint a bányatelepen tagja volt a forradalom által létrehozott testületnek. A faluban ifj. Pintér Pállal a 18 fős nemzetőrségnek meghatározó vezetője, az üzemnél a december 3-án és 4-én megtartott ún. 48 órás sztrájk egyik szervezője volt. A forradalom bukása után közbiztonsági őrizetbe vették.

Kovács Vilmos: Várasszón született 1918. szeptember 5-én. Anyja neve Pálfi Erzsébet, iskolai végzettsége 4 polgári, foglalkozása bányász. 1945 előtt mint továbbszolgáló őrmester teljesített szolgálatot. A forradalom alatt beválasztották a kazári bányaüzem munkástanácsába, majd intézőbizottságába is. Részt vett az üzem követeléseinek összeállításában, a személyi anyagok megsemmisítésében. Tagja lett az október 30-án megalakult megyei nemzeti bizottságnak, majd november 20-án őt delegálták a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 15 fős munkástanácsába is. 1956-os tevékenységéért állítólag internálták.


Forrás: 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1996.

<<<