Kelemen Károly: 1936. december 15-én született Pásztón. Édesanyja neve Endrész Ilona. Édesapja fiatal korától kezdve különböző bányáknál dolgozott, mint kocsifékező, majd pe-dig mint mozdonyfűtő. Pásztón járt iskolába, 7 osztályt végzett. 1944-ben asztalos tanuló lett. 1947-ben szabadult, de mivel szakmájában nem tudott elhelyezkedni, a pásztói kavicsbányában talált munkát. Itt előbb csillés lett, majd fűtőként kereste kenyerét. 1952-ben nősült, felesége parasztcsaládból származott. Két kiskorú gyereket nevelt. 1952 és 1954 között katona volt. Ezt követően a szurdokpüspöki kőgyárhoz került fűtőnek, később pedig mozdonyvezető lett. 1956 őszén a pásztói gazdasági vasútnak lett a dolgozója. 1956. október 29-én vagy 30-án munkahelyén is megválasztották a munkástanácsot, s vagy az első, vagy a véglegesnek ő is tagja lett. Azonban nem ezért a tettéért ítélték el, hanem azért, mert december 5-én este 9 és 10 óra között Alapi Lászlóval, Geczkó Istvánnal, Kiss Antallal és Tóth Miklóssal részt vett abban az akcióban, amelynek során a mátraszőlősi kőbányából két gépkocsival elvittek 40 kg paxitot, 370 db gyutacsot és 3 karika gyújtózsinórt. (Kelemen Károly úgy került közéjük, hogy neki volt helyismerete a bányában.) A salgótarjáni december 8-ai sortűz után látták elérkezettnek az időt, hogy a robbanóanyagot használják, ugyanis Alapi László elmesélte: szemtanúja volt a salgótarjáni tragédiának. Ezt követően döntöttek úgy, hogy a Pásztó és Szurdokpüspöki közt lévő vasúti hidat felrobbantják. (Eredetileg a robbanóanyagot arra akarták felhasználni, hogy – felrobbantva vele a vasutat – megakadályozzák a deportálásokat.) Az akcióban nem vett részt, mivel náluk családi összejövetel volt. 1957. április 23-án ennek ellenére mégis őrizetbe vették robbanóanyag erőszakos eltulajdonításának gyanújával, illetve azért is mert az akcióhoz használt fegyvert ő rejtette el. Mindezekért a Budapesti Katonai Bíróság 1957. május 6-án 15 év börtönbüntetésre és egyes jogainak 10 évre való eltiltására ítélte.

<<<