MÁTRANOVÁK KÖZSÉG FORRADALMA

(A Mátranováki Bányaüzemmel együtt.)

Kronológia

október 23:
A késő esti órákban Jakab Sándor felkereste Nádasdi Dezsőt, a mátranováki bányaüzem párttitkárát és vezetőtársait, hogy tájékoztassa őket a fővárosban történtekről.

október 24:
Reggel az üzemekben röpgyűléseken ismertették a párt állásfoglalását az előző nap történtekről, majd ezt követően két táviratot küldtek az MDP központba, s ebben a mátranováki bányászok párthűségét hangsúlyozták.

október 25:
Nádasdi Dezső azt az utasítást kapta Szoó Bélától, a járási pártbizottság titkárától, hogy az üzem védelmére szervezze meg a fegyveres őrséget, illetve a Hatvan felől közeledő „ellenforradalmárok” megfékezésére szervezze meg az ellenállást. Nádasdi az üzemőrségbe egyrészt a vadászfegyverrel rendelkezőket, másrészt a megbízható párttagokat, többek között – Czene Józsefet, László Jánost kakas, László Józsefet, Nádasdi Ferencet, id. Simon Imrét, id. Számel Jánost, Számel Józsefet – vonta be. Az utóbbiak a védelem részeként kimentek a nádújfalusi szurdokhoz – ennek az egységnek a parancsnoka Tőzsér István volt –, s egyesültek a szintén oda vezényelt mizserfai (homokterenyei) bányászőrséggel. Egész Pétervásáráig járőröztek a nap folyamán, de a várt „ellenforradalmárok” nem jelentek meg, ezért az esti órákban a megfigyelést a járási pártbizottság parancsára beszüntették.
Állítólag hajnalban Szoó arról is értesítette Nádasdit, hogy készítse fel a bányászokat arra, hogy esetleg Budapestre kell utazniuk a rendszer megvédésére. Ígérte azt is, hogy a felutazáshoz gépjárműveket, a harchoz fegyvereket bocsát a bányászok rendelkezésére. Nádasdi szerint a bányászok mindhárom aknától – Alkotmány, Csipkés, Gáti – jelentkeztek s csákánnyal, fejszével voltak felszerelve. Azonban csak kb. 15 autó érkezett meg, a fegyverek viszont ne, s ezért az összegyűltek hazamentek.

október 26:
A szakszervezet felhívására reggel? előbb aknánként (Alkotmány, Csipkés, Gáti) választották meg az ideiglenes munkástanácsokat, majd a nap folyamán ezek küldötteiből állt össze a bányaüzem 57 tagú ideiglenes munkástanácsa, amelybe még döntően a párt által jelölt személyek kerültek be.
Délután, a munkás-tanácsválasztást követően, leváltották községi párttitkári posztjáról Szabó Józsefet. (Van olyan adatunk, mely szerint ezek az események másnap, 27-én zajlottak le. Amennyiben ez az igaz, úgy a munkástanács és az elnökség megválasztása egy napra esett.)

október 27:
A bányász kultúrotthonban Smigura Mihály megyei? szakszervezeti funkcionárius vezette le a munkástanács intézőbizottságának (elnökségének) választását. Itt már igen éles párt- és szakszervezetellenes hangulat alakult ki. Horányi Mihály, Susán Lajos és Zoltán István javaslatára követelték a kompromittálódott személyek eltávolítását a helyiségből. A munkástanács elnöke Szűcs István lett, s megválasztották a 8 tagú intézőbizottságot is, amelynek többek között tagja lett a munkástanács elnökén kívül: Forgó Elemér, Horányi Mihály, Kazinczi Béla József? Kotroczó bóka István, Nádasdi Ferenc Sándor és Nádasdi Kis Ferenc. (Később a tröszt kérésére/utasítására Kollár Ernőt is beválasztották a szűk körű operatív testületbe.)
A salgótarjáni tüntetés és szobordöntés hatására a bányász kultúrotthonról Kollár József, Maruzs József, Simon Elemér, Tajti István és Tóth István leszedte a csillagot és a vörös dekorációt. Ezt követően hasonló céllal a tanácsházához mentek, de ott Urbán István tanácstitkár állítólag azzal fogadta őket, hogy „megelőztelek titeket, már itt nem lesz dolgotok, én sem szívesen néztem rájuk”
Van olyan adat, amely szerint a községben a felvonulást már aznap estére tervezték, de állítólag a párttagoknak ezt még ekkor sikerült megakadályozniuk.

október 28:
Reggel Forgó Elemér, Horányi Mihály és Simon Elemér hangszórón hívta felvonulásra a falu lakosait. A felhívásra a felsőtagozatos tanulók is megjelentek és röpcédulákat szórtak. Ezt követően a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd a bányatelepen és Homokterenyén keresztül a kb. 2000-2500? fős tömeg Jánosaknára ment. Itt a homokterenyeiek és jánosaknaiak segítségével ledöntötték a szovjet emlékművet, majd Horányi Mihály felállt a ledöntött szoborra és azt mondta, hogy „most, mivel munkánkat befejeztük, viszszamegyünk a bányatelepre, ahol megválasztjuk azt a bizottságot, amely megszövegezi a dolgozók kérelmét”. A mátranováki felvonulók ezt követően visszatértek a bányaigazgatóság elé, ahol egy 13 fős bizottságot választottak. Ezek egy 19 pontból álló követelés-sort állítottak össze, amelyet dr. Szoó Elemér a hangosbemondón keresztül ismertetett a tüntetőkkel. (A bizottság ismert tagjai a következők voltak: Forgó Elemér, Horányi Mihály, Kollár Ernő, Kotroczó bóka István, Maruzs József, Tajti István és dr. Szoó Elemér.)

október 29:
Megalakult a községben a forradalmi nemzeti bizottság. Egyes vélemények szerint 16, míg más adatok szerint 28 tagja volt. Elnöke dr. Szoó Elemér, elnökhelyettese Forgó Elemér, míg az általunk ismert tagjai: Ifi István, Simon Elemér, Tajti István, Tóth János godola és Tóth Pál földműves lettek. Ettől kezdve ténylegesen is megszűnt az eddigi tanács működése.
Megválasztották a kb. 23 fős községi nemzetőrséget, amelynek parancsnoka Tóth István Mihály, parancsnokhelyettese Bodor Ábel és szolgálatvezetője Tóth Pál (telepvezető) lett. (Van olyan forrás, amely az alakulást 30-ára teszi.) Székhelyük a kultúrházban volt.
A bányászok követelték a kompromittált személyek, így többek között Ballon József, Gubán Balázs Nádasdi Dezső, Nádasdi Ferenc, Simon Miklós, Tóth István és Tőzsér István leváltását. A leváltások megtörténte után ezen személyeket a Gáti II. aknába fizikai munkára osztották be. Gyakorlatilag ettől a naptól kezdve vette kezébe teljes egészében az üzem irányítását a munkástanács.

október 30:
A megyei nemzeti bizottság alakuló ülésén a települést Horányi Mihály képviselte. Horányit beválasztották az 53 fős megyei nemzeti bizottságba is.

október 31:
Szénhiány miatt szünetelt a tanítás az iskolában.

november 1:
A forradalmi nemzeti bizottságtól egy 3 fős delegáció ment a cserpusztai mgtsz-hez, hogy onnan 2 főt beválasszanak a községi forradalmi nemzeti bizottságba. (A forradalom bukása után a delegáció tagjait azzal vádolták, hogy a közös gazdaság az ő agitációjuk miatt oszlott fel.)
A járási forradalmi nemzeti bizottság megválasztására a falu dr. Szoó Elemért delegálta, akit be is választottak a forradalmi járási testületbe.

november 2:
Megalakult a bányatelepi nemzetőrség, amelynek vezetője Petrácsik József lett, s a tagjai voltak többek között Zoltán István, Ádám József rendőr szakaszvezető és kb. november 6-ától Kővári Vilmos is. Fegyvereiket – 3 géppisztolyt és 10 hadipuskát – Egerből és Pétervásáráról szerezték be.

november 8 vagy 9:
Horányi Mihály a megyei nemzeti bizottság képviseletében részt vett abban a küldöttségben, amelyet Mrázik János, a november 6-án hajnalban alakult Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács elnöke vezetett, s amely a vidéki küldöttségek közül először tárgyalt a Budapestre visszaérkező Kádárral és kormánya egyes tagjaival.

november 11:
Kővári Vilmos és Zoltán István nemzetőrök éjszaka járőrözés közben átmentek Homok-terenyére, s lefegyverezték, majd megfenyegették a rendőrség által kinevezett új nemzetőrparancsnokot.

november 18:
A budapesti kórházak részére négy gépkocsival szállítottak élelmet a faluból.

november 20:
Feloszlatták a nemzetőrséget.

november 25:
A forradalmi nemzeti bizottság beszüntette működését, s helyét az újjáalakult tanács vette át.


Személyi adattár:

Bodor Ábel: 1922. november 2-án Mátranovákon született. Anyja neve Tóth Mária, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. 1956 októberéig MDP-tag volt. 1956. október 29-én a falusi nemzetőrség parancsnokhelyettese lett. Eljárás nem indult ellene.

Forgó Elemér: Mátranovákon született 1928. január 16-án. Anyja neve Kazinczi Ilona. Iskolai végzettsége érettségi, foglalkozása bányász (bányatechnikus). A honvédségnél hadnagyi rendfokozattal politikai tiszt volt, ahonnan 1955-ben elbocsátották, s az MDP-ből kizárták. A forradalom alatt a községi forradalmi nemzeti bizottságnak elnökhelyettese, a bányai munkástanács 8 fős intézőbizottságának pedig tagja lett. Tagja volt annak a 3 fős delegációnak, amely november 1-én felkereste a cserpusztai tsz-t. Itt ő is felszólalt, s ezt követően a tsz feloszlott. A forradalom bukása után azzal vádolták, hogy a tsz megszűntében döntő szerepet játszott. Közbiztonsági őrizetben volt.

Horányi Mihály: Nyírszőlősön született 1927. szeptember 25-én. Anyja neve Puskás Rebeka, iskolai végzettsége 8 általános (6 elemi?), szakképesítése bognár, foglalkozása bányász. 1945 után fhdgy-i rendfokozatban mint politikai tiszt szolgált a néphadseregben, s ekkor tagja volt az MDP-nek. 1956-ban meghatározó szerepe volt a mátranováki forradalmi eseményekben. Már október 27-én, a munkástanács elnökségének választásakor követelte a kompromittált személyek eltávolítását a teremből, majd tagja lett a munkástanácsnak, sőt az ún. intézőbizottságnak is. Aktívan kivette részét a falusiak másnapi felvonulásának megszervezésében. Ott volt a jánosaknai szovjet emlékmű ledöntésénél, majd annak talapzatáról szólította fel a jelenlévőket, hogy a mártanovákiak válasszák meg azt a bizottságot, amely megfogalmazza a dolgozók követeléseit. Ennek a bizottságnak tagja lett Horányi is. Október 30-án ő képviselte a falut a megyei nemzeti bizottság alakuló ülésén, majd az 53 fős megyei nemzeti bizottságba is beválasztották. November 8-án vagy 9-én a megyei nemzeti bizottság képviseletében tagja volt annak a Mrázik János által vezetett megyei küldöttségnek, amely felkereste Kádárt. Lényegében november közepéig összekötő volt Mátranovák és a megye között. A megtorlás idején közbiztonsági őrizetben volt, ahonnan csak 1958-ban szabadult.

Kollár Ernő: 1922. május 26-án született Mátranovákon. Anyja neve Maruzs Erzsébet. Iskolai végzettsége egyetem, foglalkozása bányamérnök. Október 28-án tagja volt annak a 13 fős bizottságnak, amely összeállította a falusiak 19 pontos követelését, majd a tröszt kívánságára, de valószínűleg csak november 20-a körül, tagja lett a mátranováki bányaüzem munkástanács igazgatótanácsának is. Ezen kívül november 21-én beválasztották a tröszt 15 fős munkástanácsába, sőt az ún. 5-ös bizottságnak is tagja lett, majd még szintén ezen a napon a megyei munkástanács is tagjai sorába választotta. Tevékenyen részt vett a sztrájk szervezésében úgy Mátranovákon, mint a Mizserfán (Homokterenye). Többször járt Budapesten, s tárgyalt az ottani központi munkástanáccsal. Az MSZMP szervezését csak az üzemeken kívül tudta elképzelni. Eljárás nem indult ellene.

Kotroczó bóka István: Nádújfaluban született 1915. január 24-én. Anyja neve Kotroczó Julianna, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. 1945 után SZDP tag volt. 1956-ban tagja lett a mátranováki bányaüzem munkástanácsának, majd beválasztották annak intézőbizottságába is. Állítólag részt vett a falu 19 pontos követeléseinek összeállításában, illetve a személyzeti anyagok megsemmisítésében. November 4-e után is kitartott a forradalom eszméi mellett, s ennek érdekében a sztrájk mellett foglalt állást. Mindezekért a forradalom bukása után közbiztonsági őrizetben volt, majd ezt követően rendőri felügyelet alá helyezték.

Kővári Vilmos: Salgótarjánban született 1927. július 15-én. Anyja neve Kokara Mária, 5 elemit végzett, foglalkozása bányász. Munkáséveit a salgótarjáni üveggyárban kezdte, ahol 3 évig dolgozott, majd 6 évig a tarjáni tűzhelygyárban kereste a maga és családja részére a kenyeret. A mátranováki bányához 1953-ban került. A bányatelepi nemzetőrségnek november 6-án lett a tagja. 11-én este Zoltán Istvánnal együtt járőröztek, amikor átmentek Homokterenyére, s lefegyverezték a járási rendőrkapitányság által nemrég a nemzetőrség élére hivatalból kinevezett parancsnokot. Ezért a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1958. május 16-án főbüntetésként 1 év börtönre, míg mellékbüntetésként egyes jogai gyakorlásától 2 évre eltiltotta és 500 Ft vagyonelkobzásra ítélte.

Nádasdi Ferenc Sándor: 1914. április 27-én született Homokterenyén. Anyja neve Berze Ilona, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. A felszabadulás előtt rendőr őr-mester volt. A község forradalom alatti eseményeinek egyik meghatározó alakja volt. Októ-ber 27-én beválasztották a bánya munkástanácsának 8 fős intézőbizottságába, másnap pedig részt vett a községi tüntetésben, majd a jánosaknai kultúrotthonon lévő csillag eltávolításában. A forradalom bukása után közbiztonsági őrizetben volt.

Nádasdi Kis Ferenc: Homokterenyén látta meg a napvilágot 1922. március 2-án. Anyja neve Susán Mária, iskolai végzettsége 6 elemi. Iskolái elvégzése után előbb otthon dolgozott, majd a bányánál helyezkedett el. 1940-től másfél évig katona volt. Leszerelése után visszament a bányához. 1943 februárjában önként jelentkezett rendőrnek. 1944. április 1-én leszerelték, s mint katona kikerült a frontra. 1944 októberétől 1948 június közepéig fogságban volt. Ezt követően ismét a bányában dolgozott. 1956-ban beválasztották a mátranováki bánya munkástanácsa 8 fős intézőbizottságába, majd az Ambrus-völgyi (csipkési) üzem 12 fős nemzetőrségének lett a parancsnoka. Ezt a tisztét november 4-ig látta el. Az általa vezetett nemzetőrségnek fő feladata az üzem védelme és a falopások megakadályozása volt. Részt vett a homokterenyei megmozdulásokban is. A forradalom bukása után 1957. június 12-étől közbiztonsági őrizetben, augusztus 14-től előzetes letartóztatásban volt, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság. 1957. december 20-án 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, de büntetést a közbiztonsági őrizettel és az előzetes letartóztatással kitöltöttnek vette. Ezt követően még egy ideig rendőri felügyelet alatt állott.

Simon Elemér: Mátranovákon 1926. március 31-én látta meg a napvilágot. Anyja neve Kakuk Margit. Iskolai végzettsége tanítóképző, foglalkozása iskolaigazgató. 1956. október 28-án ő is azok között volt, akik hangosbemondón szólították fel a falu lakosait a felvonulásra, majd másnap tagja lett a település nemzeti bizottságának. November 1-én részt vett a cserpusztai tsz-nél azon a megbeszélésen, amely ezen megbeszélést követően feloszlott. A forradalom bukása után előbb közbiztonsági őrizetben volt, majd rendőri felügyelet alá helyezték.

Szoó Elemér dr.: Mátranovákon született 1914. június 19-én. Anyja neve Kajtor Mária. Iskolai végzettsége egyetem. 1945 előtt vármegyei aljegyző volt és az FKgP is tagjai között tudhatta. A forradalom alatt a falu lakossága a forradalmi nemzeti bizottság elnökének, a járási forradalmi nemzeti bizottság pedig tagjának választotta. Továbbá tagja lett annak a 13 fős bizottságnak is, amely október 28-án összeállította a 19 pontos követelést. A forradalom bukása után közbiztonsági őrizetben volt.

Szűcs István: Nemti-Horthytelepen született 1932. január 24-én. Anyja neve Bozó Julianna, iskolai végzettsége egyetem, foglalkozása bányamester. Őt választották meg október 27-én a mátranováki bányaüzem munkástanácsa elnökének. Általában a sztrájkfelhívásokat ő olvasta fel, illetve a forradalmi követeléseket ő írta alá. 1956 után nem indult eljárás ellene.

Tajti István: Mátranovákon? született 1914. december 13-án? Anyja neve Forgó Rozália, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása földműves. Tagja volt annak a 13 fős bizottságnak, amely megfogalmazta a falu lakóinak 19 pontból álló követeléseit, majd beválasztották a községi forradalmi nemzeti bizottságba. A megtorlás során közbiztonsági őrizetben volt.

Tóth István Mihály: 1913. március 1-én született Mátranovákon. Anyja neve Nádasdi Mária, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. Őt választották meg a községi nemzetőrség parancsnokának. Az őrség részére a fegyvereket Pétervásáráról és Egerből szerezte be. Az utóbbi helyről öccse, Tóth Elemér segítségével. A forradalom bukását követően az ünnepek előtt preventív őrizetbe vették.

Tóth János godola: Mátranovákon született 1900. augusztus 5-én. Anyja neve Simon Julianna, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása földműves. 1945 után tagja volt az FKgP-nek. 1956-ban tagja lett a falu forradalmi nemzeti bizottságának. A bukás után többször preventív őrizet alá helyezték.

Tóth Pál: 1911. november 22-én született Mátranovákon. Anyja neve Tajti Erzsébet, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása földműves. 1945 után a FKgP tagja volt. 1956-ban tagja lett a község forradalmi nemzeti bizottságának. Eljárás nem indult ellene.

Tóth Pál: 1919. július 9-én született? Anyja neve Répás Borbála, foglalkozása telepvezető. 1949-ig tagja volt az FKgP-nek, majd a Kakuk-féle perben 6 évre ítélték. 1956-ban tagja lett a falu nemzetőrségének, sőt szolgálatvezetőnek is megválasztották. 1956 után közbiztonsági őrizetben volt, beosztásából leváltották.

Zoltán István: Egerben született 1928. április 2-án értelmiségi családba (apja karmester volt). Anyja neve Maurer Mária. Középiskoláit Cegléden, a két év műszaki egyetemet már mint mátranováki bányász végzett el. 1947-ben került a mátranováki bányához. 1956. november 2-án tagja lett a bányatelepi nemzetőrségnek. Még ezen hó 11-én este Kővári Vilmossal szolgálat közben részt vett a homokterenyei nemzetőrség új parancsnokának, Nagy Lászlónak a lefegyverzésében. Ezért 1958. május 16-án a Balassagyarmati Megyei Bíróság főbüntetésként 3 év börtönre, míg mellékbüntetésként egyes jogainak gyakorlásától 5 évre eltiltotta, illetve 1000 Ft vagyonelkobzásra ítélte.


Forrás: 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1996.

<<<