NAGYBÁTONY KÖZSÉG FORRADALMA

(A Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltató Vállalattal, a Nagybátonyi-, a Szorospataki-, a Tiribesi Bányaüzemmel és a Nagybátonyi MTH Intézettel együtt.)


Kronológia

október 23:
Az esti órákban Jakab Sándor, az MDP megyei másodtitkára lakásán kereste fel Tanyai Ferencet, a Nagybátonyi Bányaüzem igazgatóját és tájékoztatta a fővárosi eseményekről. Tanyai azonnal értesítette Mrázik Ferenc üzemi párttitkárt, és a kiszálló délutános, illetve a beszálló éjjeles dolgozóknak Jakab tájékoztatója alapján eligazítást tartottak.

október 24:
Párthű dolgozókkal erősítették meg a helyi rendőrséget, majd a bányaüzem dolgozóiból egy kb. 40 fős csoportot szerveztek, akikkel a megyei pártbizottságtól kapott busszal másnap Balassagyarmatra mentek.
A Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltató Vállalatnál is megszervezték a párthű munkásokból az üzem védelmére az őrséget. Ennek parancsnokává Máté Mihályt jelölték ki.

október 27:
A forradalom a településen azzal vette kezdetét, hogy a szolgáltató vállalatnál Majoros József üzemi bizottság elnök összehívta a dolgozókat, hogy a szakszervezeti központ utasításának megfelelően megválasszák az ideiglenes munkástanácsot. Majoros egy előre elkészített névsort terjesztett a jelenlévők elé, azonban Jecsmenik Andor és Szabó Ervin javaslatára ezt a listát nem szavazták meg, hanem új személyeket jelöltek, s ezek közül választották meg a 64 tagú munkástanácsot, majd ezek maguk közül a 11 fős igazgatótanácsot. Név szerint csak ezen utóbbiak közül ismerünk 9-et. Az elnök Szabó Ervint, az elnökhelyettes Jecsmenik Andort és a tagok közül Bogyai Vilmost, Budavári Lászlót, Fritsch Istvánt, Ludvig Árpádot, Rusznyák Kálmánt, Sári Istvánt és Szlobodnyik Sándort. (Szabó Ervin főleg a politikai jellegű ügyeket intézte, míg Jecsmenik Andor egyik legfontosabb feladata a fegyveres alakulatok tevékenységének koordinálása lett.)
A Tiribesi Bányaüzemnél is megalakult a 17 fős munkástanács és a 7 tagú igazgatótanács a bányász dolgozók szakszervezete területi szövetsége utasítására. (Van olyan adat is, amely szerint az alakulásra csak 30-án került sor.) A munkástanács elnöke Mákos Dezső lett. Az igazgatótanács tagjai közül Bakos Pétert és Kelemen Károlyt ismerjük név szerint. (A munkástanács lényeges tevékenységet nem fejtett ki, mert az ott dolgozók nagy része távol lakott a bányától.)
Késő délután a szolgáltatótól egy 5 fős küldöttség utazott a megyeszékhelyre, hogy érdeklődjenek a rendőrségen állítólag fogva tartottak felől, illetve követeljék kiszabadításukat. A küldöttségnek általunk ismert tagja volt Bogyai Vilmos, Jecsmenik Andor és Szabó Ervin. Mivel Salgótarjánban akkor már a második tüntetés zajlott, s Szabóék megtudták, hogy az egyetlen politikai foglyot délelőtt szabadon engedte a rendőrség, csatlakoztak a tüntetőkhöz. Itt egy rádiós kocsi mikrofonján keresztül Jecsmenik és Szabó szólt a tömeghez, majd Szabó kérte, hogy a jelenlévők menjenek ki Nagybátonyba és rázzák fel „álmaikból” a lakosságot. Három vagy négy busznyi tömeg ki is ment. Amikor a nagybátonyi rendőrség elé értek, valaki rálőtt a rendőrség épületére, mire a rendőrök viszonozták a lövéseket. Az egyik buszt két találat érte, de senki sem sérült meg. (Más vélemény szerint a lövöldözés csak azután történt, hogy a salgótarjániak hazafelé tartottak.) Ezt követően a salgótarjániak énekelve és jelszavakat kiabálva felvonultak a bányaváros főutcáján, majd innen egy csoport átment a faluba is. A demonstrációhoz a nagybátonyiak közül is többen csatlakoztak. (A szovjet emlékművet nem ekkor rongálták meg, hanem éjjel, egy kb. 20 főből álló csoport.)

október 28:
A kultúrotthonban a falusiak megválasztották a 65 fős forradalmi tanácsot, amelynek elnöke Kovács Sándor lett. (A gyűlésen jelen volt a tanácselnök és a vb-titkár is, akiket meghagytak beosztásukban.) Az ügyek intézésére az új testület egy 6 tagú vezetőséget hozott létre, majd döntően önkéntes tűzoltókból megalakították a 9 tagú nemzetőrséget, melynek parancsnoka szintén Kovács Sándor lett.
A bányaváros mintegy 400 fő jelenlétében választotta meg saját forradalmi testületét, a nemzeti bizottságot. Elnöke Beda József, tagjai pedig többek között Turchányi Jenő tanár és Alaxay Béla iskolaigazgató lettek. A nemzeti bizottság fő feladatnak a bányaváros nyugalmának biztosítását, a lakosság élelemmel való ellátásának megszervezését tekintette. Az itteni 10 és 20 fő közötti nemzetőrség parancsnokának Árokszállási Ferencet választották.
Megalakult a Szorospataki Bányaüzemnél is a 71 fős munkástanács és a 15 fős intézőbizottság. Elnöknek Ponyi Gyulát választották. Az intézőbizottság tagjai közül Ponyin kívül még Demeter Ferencet, Házer Sándort, Hodusovszki Istvánt, Nagy Gyulát, Regős Gyulát, Sümegi Emilt, ifj. Szabó Ferencet, ifj. Szabó Lajost, Szederkényi Lajost, Tunyogi Istvánt és Zsurka Pétert ismerjük név szerint. A régi üzemi őrség helyett a forradalom híveiből új őrséget szerveztek, s ennek vezetője nagy valószínűséggel Szorcsik Károly lett.

október 29:
Az I. sz. iskolában megszűnt a tanítás.
A Nagybátonyi Bányaüzemben a Kossuth táró és a Katalin bánya dolgozói közösen választották meg a 35 fős munkástanácsot. Az ülést Kupcsulik Sándor üzemi bizottság elnök vezette le. (Egyes források szerint a választást már október 27-én megtartották, de a munkások a tagokkal nem voltak megelégedve, s ezért került sor új választásra.) A munkástanács soraiból az ügyek irányítására egy 11 fős igazgatótanácsot választottak. Ezen utóbbi testület általunk ismert tagjai voltak: Csedő Antal, Egedi Ferenc, Grázer Emil, Szakács György és Tari József. A munkástanács és egyben az igazgatótanács elnöke is Csedő Antal lett.

október 30:
A szolgáltatót Szabó Ervin és Jecsmenik Andor, a bányavárost Beda József képviselte a megyei nemzeti bizottság alakuló ülésén. Szabó Ervint beválasztották a megye új, 53 fős forradalmi testületének tagjai sorába, míg Jecsmenik Andort csak jelölték, de megválasztását Mrázik János, a Nagybátonyi Bányaüzem, és az MDP megyei vezetése nevében történő felszólalásával megakadályozta. (Ld. Salgótarjánnál.)

október vége:
Az MTH nagybátonyi intézetében megalakult a forradalmi munkástanács, illetve annak operatív irányító testülete, az intézőbizottság. Elnöke Palotási László, titkára Dózsa Béla lett, míg általunk ismert további tagok voltak: Pestuka János és dr. Puskás Géza.
A szolgáltató munkástanácsa leváltotta az addig az üzemnél működő őrséget, s helyette a forradalom híveiből egy új, 52 fős nemzetőrséget szervezett. Ennek Orosz István lett a parancsnoka, de a tényleges irányítás Jecsmenik Andor kezében volt. Részükre fegyvereket – 2 géppisztolyt, 6 puskát, 30 kézigránátot és némi lőszert – a nagybátonyi rendőrőrsről szereztek. (A későbbiek során a rendőrség munkájának ellenőrzésére a munkástanács Nagy Gyulát rendelte ki, aki ebben a beosztásában egészen december 13-áig megmaradt.

november 2:
Hálaadó mise volt a templomban a Budapesten elesettekért, majd a jelenlévők megkoszorúzták az I. világháborúban elesett katonák hősi emlékművét. Mindkét eseményen képviseltették magukat a bányavárosi iskola tanárai és tanulói.

november 3:
A bányavárosi nemzeti bizottság 3 teherautó szenet szállított a Heves megyei Erk és Heves községekbe az ottani bölcsődéknek és a szülőotthonnak.

november 5 vagy 6:
Feloszlott és beolvadt a rendőrségbe a bányavárosi nemzetőrség.

november 7 vagy 8:
Jecsmenik Andorékat arról értesítették, hogy a megye irányítását erőszakkal átvevő Mrázik Jánosék le akarják fegyverezni őket. Ezért mintegy 20-an, fegyvereikkel együtt, a Mátrába vonultak vissza.

november 9:
Az I. sz. iskolában ismét megindult a tanítás.

november 11:
A szénbányák üzemeinek, a salgótarjáni Acélárugyárnak és a Tűzhelygyárnak a képviselői a szolgáltatónál egy tanácskozást tartottak, ahol egy hat pontos határozatot fogadtak el. Ebben kifogásolták az ún. Mrázik János féle új megyei vezetés összetételét, a trösztnél megkezdett elbocsátásokat és új kinevezéseket, nem tartották aktuálisnak az MSZMP szervezését, továbbá követelték, hogy határozzák meg a munkástanácsok jogkörét, állítsák vissza a sztrájkjogot és vonják ki a megye területéről az idegen haderőket.

november 12:
Az előző napon hozott határozatot Szabó Ervin vezetésével egy kb. 17 fős küldöttség vitte fel Budapestre Kádárhoz.

november 14:
A visszafoglalt megyei tanács épületének fegyveres őrzésében reggeltől részt vett Jecsmenik Andor és 13 társa is.
 Az este megérkező szovjet egységek letartóztatták és 4 napig Gödöllőn fogva tartották Jecsmenik Andort.

november 21:
A 15 fős tröszti munkástanácsba a Nagybátonyi Bányaüzemből Csedő Antalt, a Nagybátonyi Szolgáltatótól Bogyai Vilmost, a Szorospataki Bányaüzemtől Szadvári Bélát, míg a Tiribesi Bányaüzemtől Chmell Ferencet választották. A testület 5 tagú intézőbizottságának az elnöke Szadvári Béla lett.
Szabó Ervin és Bogyai Vilmos tagja lett a megyei munkástanácsnak, sőt Szabó Ervint ezen testület elnökének is megválasztották.

november 26:
Ülést tartott a szolgáltató vállalat munkástanácsa. Az ülésen a munkástanács működéséről, a Nagybudapesti Munkástanács előző napi értekezletén elhangzottakról és személyi kérdésekről volt szó. Ekkor választották meg Bogyai Vilmos és Szabó Ervin helyére Illés Kálmánt és Kispál Sándort.
Az MTH tanárai közül az alábbiak álltak be karhatalmistának: Juhász András, Juhász Károly, Kovács Miklós, Lantos Árpád, Szoboszlai Ferenc és Veres József.

november 30:
A megyei munkástanács ülésén elfogadott követelésekkel csak a nagybátonyiaknak sikerült feljutniuk a fővárosba. A küldöttség tagjai voltak: Árokszállási Ferenc, Beda József, Jecsmenik Andor, Kiss Andor, Koczka László, Palotási László, dr. Puskás Géza és Rusznyák Kálmán

november vége:
A végleges munkástanács-választáson a szorospatakiak Kiss Istvánt választották meg titkárnak.

december 1:
A bányatröszt központi munkástanácsa az itteni bányához tette át a székhelyét, miután az előző nap a karhatalmisták a tröszt salgótarjáni épületében szétkergették a testületet.

december 4:
A tröszti munkástanács a salgótarjáni központ műszaki vezetőivel, a kányási-, a ménkesi-, a nagybátonyi-, a szorospataki bányák, továbbá a szolgáltató, valamint az aknamélyítő munkástanácsainak küldötteivel és műszak vezetőivel tárgyalva úgy határozott, hogy – mivel a három napos leállás veszélybe sodorta a bányaüzemek működését, illetve a gyárak, üzemek termelését – felveszik a munkát. Ennek ellenére az ott megjelentek azon aggályaiknak is hangot adtak, hogy a megyei munkástanács november 30-ai 8 pontos követelésére a kormánytól annak ellenére sem kaptak eddig választ, hogy köz-ben az iparmedence 48 órán át sztrájkolt. Így nem látták a biztosítékát annak, hogy amennyiben mégis felveszik a munkát, lesz-e remény követeléseik teljesítésére, többek között a tiszti különítmények megtisztítására. Végül is a jelenlévők a sztrájk beszüntetését vagy annak további folytatását a munkahelyek dolgozóinak véleményére bízták, azonban a döntésről a munkástanácsoktól írásbeli jelentést kérték.

december 5:
Szénhiány miatt ettől a naptól a bányavárosi iskolában szünetelt a tanítás.
A Nagybátonyi Bányaüzem igazgatósági épületében szovjet tisztekkel és a kormánykiküldöttel a karhatalom megtisztításáról tárgyalt a megyei munkástanács vezetése közel 100 fő jelenlétében. Mivel nem született eredmény, abban egyeztek meg, hogy délután Salgótarjánban folytatják a tárgyalásokat, amely megbeszélésen az üzemeket 2-2 fő fogja képviseli.

december 6:
A Szorospataki Bányaüzem munkástanácsa Kupi Józsefet az ózdi, Kiss Istvánt és Berzák Józsefet a tatabányai munkástanácshoz, míg Beda Józsefet, Szabó Ferenc csorot és Keltai Józsefet a Nagybudapesti Munkástanácshoz küldte, hogy a megyei munkástanács nevében tájékozódjanak az ottani viszonyokról.

december 8:
Korán reggel a megyei munkástanács küldöttségének tagjaként, Kollár Ernővel és Steigerwald Ottóval együtt Jecsmenik Andor is felutazott a Nagybudapesti Munkástanácshoz.
A nagybátonyi üzemek dolgozói közül is több százan vettek részt a 46 ember halálát előidéző salgótarjáni tüntetésen.

Személyi adattár:
Beda József: Hevesen született 1920. július 1-én. Anyja neve Borbély Julianna. Iskolai végzettsége eredetileg 4 polgári. (A műszaki főiskolai végzettséget már bányászként, munka mellett szerezte meg.) 1934-ben kezdett el dolgozni, majd kitanulta a kereskedői szakmát és 1940-ig mint segéd dolgozott. Ekkor a közigazgatásban helyezkedett el. Innen vonult be katonának, majd rövid ideig orosz fogságban is volt. 1947-ben került Nagybátonyba, s itt ismét a kereskedőséget folytatta. A szorospataki bányába 1948-ban jelentkezett és ott dolgozott 1953-ig (A főiskolát ekkor végezte el.) 1953-tól egy évig a nagybátonyi MTH-ban tanított, ezt követően ismét a bányászéletet választotta. A nagybátonyi aknamélyítőkhöz került csillésnek. A forradalom alatt a nagybátonyi bányavárosban megválasztott nemzeti bizottságnak lett az elnöke. Mint küldött részt vett a megyei nemzeti bizottság alakuló ülésén. A bányavárosi nemzeti bizottság megszűnése után a nagybátonyi munkástanácsok munkájába kapcsolódott be. Tagja volt több, Budapesten járt küldöttségnek. December 8-án azt követően, hogy belelőttek a felvonuló tömegbe, ő értesítette telefonon előbb a Nagybudapesti Munkástanácsot, majd az angol követséget. 1956. december 12-én mindezekért letartóztatták, majd 1957. április 23-án a Balassagyarmati Megyei Bíróság első fokon 8 év börtönre mint főbüntetésre, egyes jogaitól való 10 évi eltiltásra és vagyona felének elkobzására mint mellékbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a főbüntetést 1958. március 18-án 12 évre emelte, a mellékbüntetések közül az egyes jogoktól való eltiltás mértékét helybenhagyta, viszont a ház kivételével teljes vagyonelkobzást rendelt el.

Bogyai Vilmos: Fülekházán született 1920. május 1-én. Anyja neve Bretschneider Erzsébet, iskolai végzettsége 4 polgári, foglalkozása lakatos. A forradalom idején a szolgáltató válla-latnál dolgozott. Munkahelyén beválasztották a munkástanácsba, sőt annak igazgatótanácsába is. Itt főleg a szervezés és a gazdasági ügyek vezetésével volt megbízva. Vállalata munkástanácsa küldötteként jelen volt a megyei munkástanács-választáson, s tagja lett a 18 fős elnökségnek. A bányatrösztnél tartott központi munkástanács-választáson is bekerült úgy a 15 fős munkástanácsba, mint annak 5 fős intézőbizottságába. Az üzemen belül megalakult nemzetőrségben is szolgálatot teljesített. Fenti tevékenységéért 1957. február 8-án közbiztonsági őrizetbe vették.


Budavári László: Zagyvapálfalván született 1938. március 25én. Anyja neve Oravecz Mária, iskolai végzettsége 8 általános, foglalkozása lakatos. Munkahelyén, a szolgáltatónál, tagja volt a munkástanács igazgatótanácsának és a forradalmi nemzetőrségnek is. Tudtunkkal nem indult eljárás ellene.

Csedő Antal: Kézdimartonoson született 1932. október 8-án. Anyja neve Sárkány Erzsébet, iskolai végzettsége 4 polgári, foglalkozása bányász. Munkahelyén, a Nagybátonyi Bányaüzemnél ő szervezte meg a második munkástanács-választást, s ennek elnöke lett. Jó szervezőkészségét kamatoztatva folyamatos összeköttetést tudott teremteni a környék munkástanácsaival, s így a forradalom érdekében tartott sztrájkok, vagy munkabeindítások a környéken teljes összhangban történtek. A tragikus december 8-ai salgótarjáni felvonulásra ugyancsak ő szervezte a bányászokat. Fenti tevékenységéért 1958. február 21-25 között őrizetben volt, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1959. március 3-én 9 hónap börtönbüntetésre elítélte. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta.

Egedi Ferenc: Orosházán született 1932. január 19-én. Anyja neve Zsuzsek Erzsébet, iskolai végzettsége 5 elemi, foglalkozása bányász. A Nagybátonyi Bányaüzemben megválasztották a munkástanács tagjának, majd tagja lett a 11 fős igazgatótanácsnak is. Több alkalommal vett részt azokban a delegációkban, amelyek a Nagybudapesti Központi Munkástanácsnál jártak. Az üzemtől elbocsátották.

Fritsch István: Budapesten született 1928-ban. Anyja neve Szalai Erzsébet. Munkahelyén, a szolgáltatónál, beválasztották az igazgatótanácsba és tevékenyen ki vette részét a fegyveres csoport megszervezésében, majd motoros összekötőként tevékenykedett a vállalati és a megyei forradalmi testületek között. A megtorlás során közbiztonsági őrizetbe vették.

Grázer Emil: 1911. május 17-én született Kazáron. Anyja neve Bévíz Ilona, iskolai végzettsége érettségi, foglalkozása raktáros. Tagja lett a Nagybátonyi Bányaüzem munkástanácsának és beválasztották az igazgatótanácsba is. Mindezekért 1958. október 27-én a Balassagyarmati Megyei Bíróság 3.000 Ft pénzbüntetésre ítélte.

Hadusovszki István: Karancsalján született 1919. szeptember 17-én. Anyja neve Zsíros Ágnes, foglalkozása vájár, munkahelye Szorospataki Bányaüzem. Tagja lett az ideiglenes munkástanácsnak és beválasztották a 15 fős intézőbizottságba is. A megalakított új üzemi őrség parancsnokává is őt nevezték ki. A közutálatnak örvendő üzemi párttitkár (Batki Pál) elfogatására ő adta ki a parancsot. 1956. december 8-a után letartóztatták, de mintegy 2 hét után elengedték.

Illés Kálmán: 1911. szeptember 20-án született Pásztón. Anyja neve Vallus Klára, foglalkozása asztalos, munkahelye szolgáltató. November 26-án munkahelyén beválasztották a munkástanács igazgatótanácsába. A bukást követően fegyelmileg elbocsátották a vállalattól.

Jecsmenik Andor: Salgótarjánban született 1926. augusztus 8-án bányászcsaládba. Anyja neve Tóth Mária. Iskolai végzettsége 3 technikum. A 6 elemi elvégzése után bányász lett. 1944-ben baloldali magatartása miatt letartóztatták, s csak másfél hónapos vizsgálati fogság után engedték szabadon. Röviddel ezután a salgótarjáni Tűzhelygyárban helyezkedett el, s itt lett vasesztergályos tanuló. 1946-ban szabadult. Ezt követően ismét összeütközésbe került a törvénnyel, s ezért elment a bányába csillésnek. Innen 1947 őszén a pálfalvai bányagépjavítóhoz helyezték esztergályosnak. 1948-ban önként jelentkezett a hadseregbe tisztiiskolára, de hat hónap után önként leszerelt. 1952-ben rövid ideig a jobbágyi Andezit-bányánál dolgozott, majd a nagybátonyi gépjavító dolgozója lett. Közben elvégezte a bányagépmesteri tanfolyamot, s a tröszt beruházási osztályán kapott munkát. (Ekkor kezdett hozzá középiskolai tanulmányaihoz.) 1955-ben önként visszament a nagybátonyi gépjavító-hoz. A forradalom alatt elnökhelyettese lett a szolgáltató vállalat munkástanácsának, s elsődlegesen a fegyveres testületek kérdésével foglalkozott. Lényegében ő volt az üzemi nemzetőrség parancsnoka, de talán helyesebb azt mondani, hogy az összes nagybátonyi fegyveres egységek valamilyen formában az ő keze alá tartoztak. Részt vett a nemzeti bizottság alakuló ülésén. Fegyveres egységével november 4-e után is védte a forradalom vív-mányait. A megyei tanács november 13-ai visszafoglalása után fegyveresen őrizte azt társaival. November 14-én a Salgótarjánba érkező szovjetek – valószínűleg Mrázik János tanácsára – letartóztatták és négy napig Gödöllőn fogva tartották. Aktivitást ezt követően, csak társai kérésére, november legvégétől mutatott ismét. Tagja volt több, a fővárosban járt küldöttségnek. Mindezekért 1956. december 8-án letartóztatták, majd 1957. április 8-án első fokon a Balassagyarmati Megyei Bíróság 7 év börtönnel sújtotta, egyes jogai gyakorlásától 10 évre eltiltotta, illetve vagyona felének elkobzására ítélte. 1958. március 18-án másodfokon a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetését 12 évre emelte fel, s teljes vagyonelkobzást rendelt el.

Kiss István: Nagybátonyban született 1928. január 27-én. Anyja neve Pádár Rozália. Iskolai végzettsége 2 felső kereskedelmi iskola. 1945 előtt a közigazgatásban dolgozott, ezt követően egy évig rendőr volt, majd 1953-ig ismét a közigazgatásban helyezkedett el. Ekkor tsz elleni izgatás és vesztegetés miatt letartóztatták, de nem ítélték el. Innen a nagybátonyi bányához került és különböző beosztásokban dolgozott. A forradalmi eseményekbe csak november közepe táján kapcsolódott be. Küldöttség tagjaként járt a fővárosban, Salgótarjánban szakszervezeti üléseken vett részt, majd beválasztották a Szorospataki Bányaüzem munkástanácsába, sőt annak titkára lett. December elején Tatabányán járt, hogy tájékozódjon az ottani viszonyokról. 1956. december 10-én letartóztatták, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. április 8-án 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, egyes jogai gyakorlásától 5 évre eltiltotta és vagyona egyharmad részének elkobzására ítélte.

Ludvig Árpád: Nagyváradon született 1921. május 18-án. Anyja neve Klein Amália, foglalkozása gépkezelő. Beválasztották a szolgáltató munkástanácsába, valamint annak nemzetőrségébe is. Amikor Jecsmenik Andorék a karhatalmisták elől a Mátrába menekültek, ő is velük tartott. Tudtunkkal nem indult eljárás ellene.

Ponyi Gyula: Baglyasalján született 1908. július 8-án. Anyja neve Andó Anna, foglalkozása vájár, munkahelye Szorospataki Bányaüzem. A forradalom alatt az ideiglenes munkástanács elnökének választották. A megtorlás idején közbiztonsági őrizetbe vették, majd rendőri felügyelet alá helyezték.

Rusznyák Kálmán: Gyöngyösön született 1923. január 27-én. Anyja neve Tóth Margit. A felszabadulás előtt tagja volt a nyilaskeresztes pártnak. Megválasztották a szolgáltató munkástanácsának tagjává, s ezen belül a gazdasági ügyek intézését bízták rá. A forradalom bukását követően közbiztonsági őrizetbe vették.

Sári István: Püspökladányban született 1932-ben. Anyja neve Ulveczki Rozália, iskolai végzettsége 8 általános, foglalkozása motoros mozdonyvezető. Mint a munkástanács tagja, tevékenyen kivette részét a forradalom vívmányai megvédésére szervezett sztrájkok lebonyolításában. Ezen kívűl Szabó Ervinnek, a munkástanács elnökének volt a gépkocsivezetője. Tudtunkkal nem indult eljárás ellene.

Sümegi Emil: Mátranovákon született 1916. szeptember 12-én. Anyja neve Chriastel Margit, iskolai végzettsége érettségi, foglalkozása mérnökség-vezető. A felszabadulás előtt állítólag hivatásos katonatiszt volt. A forradalom idején beválasztották a Szorospataki Bányaüzem munkástanácsába, majd tagja lett a 15 fős intézőbizottságnak is. Tudtunkkal nem indult eljárás ellene.

Szabó Ervin: Zagyvapálfalván született 1933. július 3-án. Anyja neve Hatvani Klára, iskolai végzettsége érettségi, foglalkozása géplakatos. (Tragikus munkásmozgalmi múlttal rendelkező család gyermeke. Anyai nagyapját 1919-es tevékenysége miatt végezték ki, apját a nyilasok hurcolták el 1944 végén és Dachauban halt meg, anyai nagybátyja pedig szintén a fasizmus áldozata lett.) A 8 általános elvégzése után a géplakatos szakmát tanulta ki, majd önként jelentkezett tisztiiskolára. 1952-ben lett páncélos hadnagy. Itt volt függetlenített párttitkár és századparancsnok is. 1954 őszén önként leszerelt, s visszament dolgozni a zagyvapálfalvai Bányagépgyárba. (Közben leérettségizett.) 1955-től a nagybátonyi szolgáltatóhoz került, mint lakatos. A forradalom alatt munkahelye megválasztotta a munkástanács elnökének. Tevékeny szervezője volt Jecsmenik Andorral együtt a nagybátonyi felvonulásnak. Tagja lett a megyei nemzeti bizottságnak, majd részt vett november 12-én abban a küldöttségben, amely azért járt fenn Kádárnál, hogy tiltakozzon a puccsszerűen hatalomra került Mrázikféle megyei forradalmi munkásparaszt bizottság működése ellen. November 23-án megválasztották a megyei munkástanács elnökének. December 8-án a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy egyből tömeg menjen Salgótarjánba a két lefogott személy kiszabadítására. Azt javasolta, hogy egy pár fős küldöttség előbb tájékozódjon a helyzetről, s ha pontos információik lesznek, csak ezt követően döntsenek a további lépésékről. Mindezekért 1956. december 9-én letartóztatták, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. április 23-án első fokon 8 év börtönbüntetésre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásától való 10 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Másodfokon 1958. március 18-án a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetést 11 év börtönre változtatta.

Szadvári Béla: Etesen született 1922. április 13-án. Anyja neve Krammer Amália, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. Iskolái elvégzése után szülőfalujában kifutófiú volt, majd 15 évesen a zagyvapálfalvai szénrakodóhoz került, mint segédmunkás. Itt 4 évig dolgozott. 1942 és 1947 között a bányai magasépítőknél talált munkát. Ettől kezdve szinte évenként más-más bányákban dolgozott, s eközben 1952 és 1953 között elvégezte a segéd-aknászképző iskolát. Szorospatakra 1954-ben került. A forradalom alatt itt választották meg a munkástanács tagjának, illetve beválasztották az igazgatótanácsba is. Az igazán jelentős kihívást azonban számára a november 21-ei nap jelentette. Előbb ugyanis a 15 fős tröszti központi munkástanácsába delegálták, sőt az 5 tagú intézőbizottságnak is tagja lett, mi több, megválasztották ezen utóbbi elnökének. Ezt követően, de még ugyananap már a tröszti munkástanács delegálta a megyei munkástanács választásra, s itt is beválasztották a 18 fős testületbe. Fontos szerepe volt a december eleji 48 órás sztrájk békés levezénylésében a nógrádi bányákban. A december 8-ai munkakezdés megszervezésében ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett a trösztbeli munkástanácstagokkal együtt. Viszont a december 8-án hajnalban letartóztatott kisterenyei Gaál Lajos és a szupataki Viczián Tibor kiszabadítására szervezett azonnali tömegdemonstrációja nem valami éles politikai és taktikai érzékre vallott. Így nem véletlen, hogy a salgótarjáni sortűz után a halottaknak majdnem fele, bányász volt. 1956. december 12-én tartóztatták le, majd a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. április 23-én első fokon 2 év börtönre, mint főbüntetésre, egyes jogai gyakorlásától való 5 évi eltiltásra és fellelhető vagyona felének elkobzására, mint mellékbüntetésre ítélte. 1957. március 18-án másodfokon a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetést 5 évre emelte fel.

Szakács György: 1922. január 4-én született? Anyja neve Liskó Jozefin, foglalkozása vájár. A forradalom kezdetén az üzemi irodáról a vörös csillagot ő verte le. A Nagybátonyi Bányaüzem munkástanácsának elnökhelyettesévé választották, s egyben a nemzetőrség parancsnoki tisztjét is ellátta. Az üzemtől fegyelmi úton elbocsátották.

Szederkényi (Sztricsek) Lajos: Nagybátonyban született 1924. január 31-én kereskedőcsaládba. Anyja neve Jeszenszky Márta. Munkahelyén, a Szorospataki Bányaüzemben részt vett a személyzeti anyagok szétosztásában, majd ezt követően megválasztották a munkástanács tagjának, sőt az intézőbizottságba is delegálták. A forradalom bukását követően közbiztonsági őrizetbe vették.

Szlobodnyik Sándor: Kutasón született 1928. április 18-án. Anyja neve Emmer Mária, foglalkozása lakatos, munkahelye szolgáltató. Tagja lett vállalata munkástanácsának. A le-tartóztatások kezdetekor gyűjtést kezdeményezett a lefogottak családtagjai számára. A vállalattól elbocsátották.

Tari József: 1925. június 28-án született Pásztón. Anyja neve Szabó Mária, iskolai végzettsége érettségi. 1956-ban már a Nagybátonyi Bányaüzemnél dolgozott. Kapcsolata lehetett a Petőfi körel, mert azok sokszorosított kiadványait már a forradalom előtt terjesztette az üzemben. Rendszeresen kijárt a környező falvakba, ott gyűléseket tartott, s ismertette a forradalmi követeléseket. 1956 végén emigrált, de 1957 elején hazatért. Tudomásunk szerint nem vonták felelősségre.

Tunyogi István: 1924-ben született Sajókazincin. Anyja neve Polgár Ágnes, foglalkozása bányász. Október 28-án tagja lett úgy a munkástanácsnak, mint a nemzetőrségnek. A forradalom bukását követően az volt legfőbb vád ellene, hogy részt vett Batki párttitkár lakásán történt házkutatásban. Mindezekért rendőri felügyelet alá helyezték.

Zsurka Péter: Gyulán született 1934-ben. Anyja neve Zsurka Ilona, foglalkozása bányász. A forradalom alatt beválasztották a Szorospataki Bányaüzem munkástanácsába. Mivel ő is részt vett az üzemi párttitkár letartóztatására induló fegyveres csoportban, a bukást követően közbiztonsági őrizetbe vették.


Forrás: 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1996.

<<<