Pálinkás (Pallavicini) Antal: Arisztokrata családban született Budapesten 1922. július 30-án. Anyja neve Andrássy Borbála. Alsófokú iskoláit a Somogy megyei Mosdóson, illetve Budapesten végezte. 1940-ben érettségizett a budapesti egyetemi gimnáziumban. 1940-ben rövid ideig a csepeli Weiss Manfréd gyár munkása, majd 1941-ben a Ludovika Akadémia hallgatója lett. 1943-ban avatták páncélos hadnaggyá. 1944 végén Temesvárott került szovjet fogságba, ahonnan 1946 elején tért haza. Innentől kezdve fokozatosan szakított családjával és osztályával, szolgálatot vállalat a néphadseregben és belépett a kommunista pártba. 1950-ben lett a piliscsabai harckocsiezred zászlóaljparancsnoka. A következő évben már Aszódon szolgált mint törzsfőnök és itt vette fel a Pálinkás családnevet. 1954-ben alezredessé léptették elő, de visszaélés vádja miatt – lefokozásként – az egri gépkocsizó lövészezred egyik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Innen helyezték át 1955 júliusában a rétsági Páncélos Tiszthelyettes Kiképző Ezred törzsébe, beosztott tisztként. Később az alakulat törzsfőnöke lett. 1956-ban az ezred forradalmi katonai tanácsának elnökévé választották, illetve felkísérte Mindszenty József bíborost Budapestre. 1956. december 25-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság 1957. szeptember 16-án életfogytigtartó börtönbüntetésre, lefokozásra, 10 év részleges jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra büntette. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsának 1957. november 11-én másodfokon halálra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács 1957. november 27-én elutasította. A halálos ítéletet a Budapesti Országos Börtönben hajtották végre 1957. december 10-én reggel.

<<<