ROMHÁNY KÖZSÉG FORRADALMA


Kronológia

október 26:
A községi pártvezetés az éberség fokozására hívta fel a párttagok figyelmét.

október 28:
Az általános iskolában népgyűlést tartottak, ahol már követelték a tanácsi vezetés lemondását, és a másnapra meghírdetett nemzeti tanács választásra jelölőbizottságot állítottak fel.

október 29:
Megválasztották a nemzeti tanácsot. Elnöknek Sebestyén Bélát jelölték, de ő nem vállalta a megbízatást. A testület tagja volt többek között: Gazsi István, Szabó Elemér és dr. Szuchovszki Sándor. Sztranyávszki Pál parancsnokságával felállították a nemzetőrséget. Általunk ismert tagja Hegyaljai József, Koczka Imre és Varga János volt.

október 30:
Megalakult a Kerámiagyár ideiglenes munkástanácsa. Vezetői: Imre János, Maróti János, Spitzer Ferenc és Sztranyávszki Pál.

november 1:
A Lókos-patak hídjánál az októberi harcok áldozatainak emlékére fakeresztet állítottak fel. (Más források szerint ez november 3-án történt.)

november 11:
A régi tanácsi vezetés visszavette a község irányítását.

november 13:
Titkos választások során alakult meg a Kerámiagyár végleges munkástanácsa.


Személyi adattár:

Koczka Imre: Romhányban született 1915. december 27-én. Anyja neve Saliga Ilona. Tagja volt a nemzetőrségnek. Nem indult ellene eljárás.

Szabó Elemér: Nagyenyeden született 1932. január 9-én. Anyja neve Mezei Erzsébet. Iskolai végzettsége gimnázium, foglalkozása beruházási előadó. Tagja volt a nemzeti tanácsnak és a járási nemzetőrségnek. A bukás után emigrált.

Sztranyávszki Pál: Tereskén született 1913. augusztus 9-én. Anyja neve Makkrai Margit. Iskolai végzettsége gimnázium. Tagja volt a Kerámiagyár munkástanácsának és ellátta a községi nemzetőrség vezetését is. A megtorlás idején közbiztonsági őrizetbe vették, később rendőrhatósági felügyelet alá helyezték.

Varga János: Romhányban született 1920. június 27-én. Anyja neve Holmann Rozália. Foglalkozása bányász. Tagja volt a nemzetőrségnek. Nem indult ellene eljárás.


Forrás: 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1996.

<<<