ZAGYVARÓNA KÖZSÉG FORRADALMA

(A Magyar Vasötvözetgyárral, a Hőerőművel, a Zagyvai- és a Salgó-Rónai Bányaüzemekkel, a Zagyvai Műhellyel, a Zagyvai Osztályozóval, a Zagyvai Vontatással és a Vízváasztói Osztályozóval együtt.)


Kronológia

október 25:
Az Erőmű vállalati-, párt- és szakszervezeti vezetősége írásban megköszönte a dolgozóknak, hogy a kritikus napokban helytálltak „a munka frontján”, s „fegyverrel a kézben” őrködtek „az üzem zavartalan menete felett”.

október 26:
Gösswein Richárd, a vízválasztói Erőmű főmérnöke is tagja lett a Hajdú József MDP megyei első titkár által létrehozott Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanácsnak.

október 27:
A Zagyvai Bányaüzem margittárói bányájában megalakult a 29 tagú ideiglenes munkástanács, amelynek elnöke Somlói? volt. (A bányaüzemnél és az üzem többi bányájánál nem alakult munkástanács.)
Reggel a Magyar Vasötvözetgyárban a mintegy 70 főnyi pogonyi illetékességű munkás híre alapján megkezdődött a sztrájk. (A pogonyiak arról tájékoztatták ugyanis társaikat, hogy a falujukból Ózdra járók szerint ott már sztrájkolnak.) Ezt követően az üzemben is leállt a munka, felolvasták az ózdiak 24 pontos követelését, majd a jelenlévő dolgozók megválasztották a 29 fős munkástanácsot. Ebben a lakatos műhelyt: Farkas Ferenc, Gál Béla, Német László, Pócsa Zoltán, Vágvölgyi László és Zatrok Imre, a villanyszerelő műhelyt: Krenács József és Susán István, a kapcsolótábla részleget: Höcker Viktor és Jakus Lajos, a konyhát: Dudás András, a kőműveseket és a MEO-t: Heres Zoltán, a raktárt: Kovács 10. János, az alkalmazottakat: Horváth Dezső, Karácsony József, Kovács Balázs és Tahony Árpád, a szállítást: Galbács Sándor, Kátai László és Pintér József, cserneket?: Bíró József és Tóth István, a kohókat: Angyal József, Fülöp János, Gajdár András, Kiss József és Tajti Béla, míg a szakszervezetet: Bacskai Bálint és Jónás Lajos képviselte. (Ettől kezdve gyakorlatilag a gyárban anyag- és energiahiány miatt 1957 februárjáig csak karbantartás volt.)

október 28:
A Salgó-Rónai Bányaüzem rónai bányájánál megválasztották a 31 tagú munkástanácsot. (Mind a rónai, mind pedig a salgói bányában a munkástanácsok tevékenysége gyakorlatilag kimerült a sztrájkok szervezésében.) A bányaüzemnek egyedül csak ezen a telepén szervezték meg a közbiztonság és a vagyonvédelem céljából a nemzetőrséget, ennek pontos idejét azonban nem ismerjük.
Megválasztották az Északi (salgótarjáni) Szénszállító és Szolgáltató Vállalathoz tartozó Zagyvai Műhelynél a 7 fős munkástanácsot, melynek ismert tagjai: Gerbecz Konrád és Koch Antal, a Zagyvai Osztályozónál a Smelkó Károly elnökkel együtt a 11 tagú munkástanácsot, a Vízválasztói Osztályozónál Juhász Ferenc elnöksége mellett a 7 fős és végül a Zagyvai Vontatásnál az ugyancsak 7 fős munkástanácsot.

október 29:
A Salgó-Rónai Bányaüzem salgói bányájában megalakult a 23 tagú munkástanács, amelynek elnöke Juhász Pál bányász lett.
A Vasötvözetgyár munkástanácsa (van olyan adat, mely szerint már 28-án) megválasztotta operatív testületét, az igazgatótanácsot, valamint a nemzetőrséget (egyes adatok szerint a nemzetőrség megválasztására csak november 4-e tájékán került sor). A munkástanács elnöke Jónás Lajos, elnökhelyettese Horváth Dezső, titkára Karácsony József lett, míg az igazgatótanácsnak rajtuk kívül még tagja lett Kovács Balázs, Krenács József, Vágvölgyi László és Zatrok Imre. (Van olyan forrás, amely szerint tagja volt még az igazgatótanácsnak Angyal József, Bacskai Bálint, Farkas Ferenc és Német László is.) A gyári nemzetőrség parancsnokának Vágvölgyi Lászlót, tagjainak pedig Boros Zoltánt, Balbács Sándort, Boros Zoltánt, Kazinczi Barnát, Kovács Balázst, Kovács Józsefet, Krenács Józsefet, Kugler Gusztávot, Medve Vilmost, Susán Istvánt, Szabó Jánost, Szabó Lászlót, Tavaszi Lászlót, Vágvölgyi Endrét és Zatrok Imrét választották. (A nemzetőrség a pártirodában székelt.)
Műszakonként titkosan megválasztották a vízválasztói Erőmű munkástanácsát, amelynek kb. 80%-a párttag volt. Többek között a munkástanács elnöke, Szalontai János is. Ugyancsak választás útján, a munkástanács tagjaiból egy 7, más források szerint csak egy 6 fős igazgatótanács is létrejött, amelyben viszont már nem voltak többségben a párttagok. A munkástanács általunk ismert tagjai voltak még az elnökön kívül: Gösswein Richárd, Nagy Miklós és Nagy Ottó.

október 30:
Valószínűleg a felvonulást követően, a községi moziban mintegy 250-300 fő gyűlt öszsze, hogy megválassza a település forradalmi munkástanácsát (később forradalmi bizottságnak nevezték magukat). Az elnökségben Dax Károly, Szabó Imre János, Galbács Bálint foglalt helyet. A jelenlévők előtt Dax Károly ismertette a forradalmi tanács létrehozásának fontosságát, majd felolvasta az új testületbe javasoltak névsorát. A javaslat felett igen parázs vita alakult ki, s több személy alkalmasságát vitatták. Végül is Szabó Imre Jánost választották meg elnöknek és több mint 20 főt tagnak. Jelenleg az alábbiakat tudjuk név szerint is felsorolni: Dax Károly, Dudás István, Földi István gyura, Földi Ferenc, Galbács Bálint, Galbács Pál, Gyetvai Sándor, Kadlót János, Kelemen Gyula, Kovács Endre plébános, Lakatos Jenő, Szűcs Imre és dr. Vidéki István. A választás után a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, majd a forradalmi bizottság tagjai a reszortok szétosztása végett átvonultak a tanácsházára. (Valószínűleg ekkor került sor a település 7 fős nemzetőrségnek felállítására is.)
A Margittárói Üzem munkásai egy 12 pontos követelést fogalmaztak meg. Ebből két pont foglalkozott az ország dolgaival, a többi az üzem dolgozóinak problémáit foglalta össze. A követeléseket küldöttség élén eljuttatták a Nagy Imre-kormányhoz.
A Margittárónál leváltották az igazgatót, a munkaügyi osztály vezetőjét, az üzemi bizottság elnökét és a normását, aki egyben párttitkár is volt.
Jónás Lajos és még egy munkás képviselte a Magyar Vasötvözetgyárat a megyei nemzeti bizottság alakuló ülésén, Jónást beválasztották a megyei nemzeti bizottságba.

november 1:
A községből Dax Károly és Dudás István is tagja lett a Salgótarjáni Járási Forradalmi Nemzeti Bizottságnak.

november 2:
Jónás Lajos a Magyar Ötvözetgyár képviseletében részt vett azon a Salgótarjánban tartott, s a salgótarjáni iparvidék munkástanácsai küldötteinek részvételével tartott tanácskozáson, ahol a sztrájkjog fenntartása mellett a november 5-ei munkafelvétel mellett döntöttek.

november 6:
Ülésezett a falusi forradalmi bizottság, s ezen az elnök többek között javasolta a szabad vallásgyakorlás bevezetését, illetve az iskolában a hittanoktatás engedélyezését. Ezen kívül Kelemen Gyulát bízták meg, hogy az ügyes-bajos dolgokban a járásnál eljárjon.

november 13:
A Magyar Vasötvözetgyár képviseletében Jónás Lajos jelen volt az iparmedence küldötteinek az Acélárugyárban tartott azon ülésén, ahol a résztvevők kifogásolták, hogy a november 6-án puccsszerűen újra hatalomra került volt MDP-tagok révén a megyében ismét a régi rend tért vissza.

november 20:
A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 15 fős központi munkástanácsába a Zagyvai Bánya-üzem Kocsis István vájárt, a Salgó-Rónai bányaüzem pedig Szabó József vájárt delegálta.
A megyei munkástanács választásán a Magyar Ötvözetgyár képviseletében Jónás Lajos a helyi munkástanács elnöke és Pintér József a helyi munkástanács tagja vett részt. Pintér 21-én tagja lett a 18 fős megyei munkástanácsnak is.

december 1:
A Lénárt Andor, Kecskés Károly, Mlinarik István és dr. Garamvölgyi Antal letartóztatása miatt szervezett tüntetésen az Ötvözetgyárból részt vett Karácsony József, Tahony Árpád és Zatrok Imre is.
A rendőrségi őrizetből szabadult volt megyei nemzeti bizottsági vezetők közül Lénárt, Mlinarik és talán Garamvölgyi is az Ötvözetgyárban töltötte az éjszakát.

december 8:
Gösswein Richárd, az Erőmű főmérnöke az országos áramelosztó telefonvonalán kért a salgótarjáni sortűz sebesültjei számára vérplazmát és sűrített vért.

december 14?:
A Kohó- és Gépipari Minisztériumban a munka folyamatos beindítása, valamint a várható létszámcsökkentések végett tartott megbeszélésen a Magyar Ötvözetgyárat többek között Jónás Lajos, a munkástanács elnöke képviselte, s a vita során hangsúlyosan igényelte/követelte a minisztérium segítségét a kibontakozáshoz.


Személyi adattár:

Dax Károly: Csepelen született 1932. január 7-én. Anyja neve Óbendorf Róza, iskolai végzettsége főiskola, foglalkozása tanár. 1956-ban tagja lett úgy a falu forradalmi bizottságának mint a járási forradalmi nemzeti bizottságának. Eljárás nem indult ellene.

Dusicska László: 1915. szeptember 12-én született Zagyvarónán. Anyja neve Kupka Mária, foglalkozása bányász. A forradalom alatt tagja lett a Salgó-Rónai Bányaüzem rónatelepi bányájánál választott 31 fős munkástanácsnak, annak egyik eszmei irányítója volt. Szorgalmazta a két bányatelep szétválását, s a forradalmi vívmányok elérése érdekében szívesen használta eszközként a sztrájk fegyverét. Közbiztonsági őrizetben volt.

Gerbecz Konrád: 1926. augusztus 26-án született Pécsen. Anyja neve Szabó Erzsébet. Tagja volt a Zagyvai Műhely munkástanácsának. 1956. december 8-án állítólag ő sem ellenezte, hogy a műhely dolgozói felvonuljanak a két fogva tartott bányász kiszabadítása érdekében. Eljárás nem indult ellene.

Gösswein Richárd: Győrben született 1924. május 3-án. Anyja neve Krassói Berta, iskolai végzettsége műszaki egyetem, foglalkozása elektromérnök. 1956-ban tagja lett a vízválasztói Erőmű munkástanácsa igazgatótanácsának, annak egyik szellemi irányítója volt. A forradalom bukása után főleg azzal vádolták, hogy az Erőmű magasfrekvenciájú telefonvonalán rendszeres kapcsolatot tartott az ország különböző pontján lévő erőművek és elosztók munkástanácsaival, s az onnan szerzett híreket továbbította a megyei forradalmi szerveknek. Ezen kívül azt is bűnéül rótták fel, hogy a december 8-ai salgótarjáni sortűz után a kórház kérésére az országos teherelosztó útján kért a műtétekhez sűrített vért és vérplazmát. Mindezekért 1957. október 14-én a Balassagyarmati Megyei Bíróság első fokon 8 hónap börtönbüntetésre ítélte. 1958. október 28-án másodfokon a Legfelsőbb Bíróság büntetését 1 évre emelte.

Gyárfás Jenő: Bessenszögen? született 1909. október 1-én. Anyja neve Lengyel Erzsébet, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. Aktív tagja volt a Salgó-Rónai Bánya-üzem salgói bányájánál választott 23 fős munkástanácsnak. Többször hangoztatta novem-ber 4-e után, hogy a Kádár-kormány elfogadhatatlan, s ennek demonstrálására sztrájkolni kell. Mindezekért a forradalom bukása után preventív őrizetben volt, s van olyan forrásunk is, mely szerint közbiztonsági őrizet alatt állt.

Jónás Lajos: Szeghalmon született 1913. december 12-én. Anyja neve Nagy Ágnes. Iskolai végzettsége 6 elemi, szakképzettsége villanyszerelő és műszerész. A 6 elemit a Wencheim- féle uradalom akasztópusztai gazdasága által fenntartott iskolában végezte. Ezt követően az uradalomban előbb mint traktoros, majd mint műszerész dolgozott. 1935-ben egy évig a kecskeméti nehéztűzérségnél töltötte katonai idejét. 1939-ben került a salgótarjáni Magyar Vasötvözetgyárba. Közben 1944 decemberében a nyilasok elhurcolták, majd Németországba került, s itt amerikai fogságba esett. Innen 1945 augusztusában tért vissza a zagyvarónai üzembe. 1945 után tagja lett az SZDP-nek, de mivel annak jobbszárnyához tartozott nem igazolták át 1948-ban az MDP-be. 1956-ban mint köztiszteletnek örvendő szakmunkást választották meg munkahelye munkástanácsa elnökének. Ezen minőségben számtalan tanácskozáson vett részt a megyeszékhelyen: többek között ő képviselte munkahelyét az október 30-án alakult megyei nemzeti bizottságban; majd jelen volt az iparmedence munkástanácsainak november 2-ai tanácskozásán, ahol a munka felvételéről döntöttek; november 13-án aktív résztvevője volt annak az összejövetelnek, ahol megkérdőjelezték az ún. Mrázik János-féle megyei testület legitimitását; november 21-én pedig delegált volt a megyei munkástanács megválasztására, ahol ugyanúgy mint november 13-án, érdemben befolyásolta a tanácskozás menetét. Mindezekért az 1957. augusztus 12-től előzetes letartóztatásban lévő Jónás Lajost a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. no-vember 9-én első fokon főbüntetésként 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és egyes jogainak 5 évre való eltiltására, illetve 500 Ft vagyonelkobzásra ítélte. 1958. július 15-én másodfokon a Legfelsőbb Bíróság börtönbüntetését, valamint a közügyektől való eltiltását 1-1 évre mérsékelte, továbbá mellőzte a vagyonelkobzást.

Juhász Pál: Salgótarjánban született 1920-ban. Anyja neve Molnár Borbála, foglalkozása bányász. A Salgó-Rónai Bányaüzem salgói bányájánál lett a 23 fős munkástanács elnöke. A forradalom céljainak elérése érdekében általában támogatta a sztrájkot. A forradalom után közbiztonsági őrizetben volt.

Kelemen Gyula: 1912. november 17-én született Jelsőcön. Anyja neve Várhegyi Mária, iskolai végzettsége főiskola. A községben volt iskolaigazgató. 1945 előtt a hadseregben tartalékos zászlós rendfokozatot ért el. Tagja volt az MDP-nek. 1956-ban tagja lett a forradalmi bizottságnak. Azon kívül, hogy elhelyezték a faluból, más hatósági eljárásról nincs tudomásunk ellene.

Koch Antal: Salgótarjánban született 1928. június 16-án. Anyja neve Guzsvan Erzsébet, foglalkozása vasesztergályos. A forradalom alatt a egyik legaktívabb tagja volt a Zagyvai Műhely 7 fős munkástanácsának. Részt vett a kompromittálódott vezetők leváltásában, a káderanyagok megszerzésében. Közbiztonsági őrizetben volt.

Kovács Balázs: Középparaszti családba született Mátraszelén 1930. július 14-én. Anyja neve Kazinczi Vilma, foglalkozása gyári munkás. 1956-ban tagja lett az Ötvözetgyár munkástanácsa igazgatótanácsának és nemzetőrségének. Lényeges tevékenységet tudtunkkal nem fejtett ki. Van olyan adatunk, amely szerint közbiztonsági őrizetbe vették.

Krenács József: 1936. május 14-én született Zagyvarónán. Anyja neve Derén Róza. Jelen volt a salgótarjáni szobordöntésnél, majd még aznap beválasztották a Magyar Ötvözetgyár munkástanácsába, sőt fiatal kora ellenére annak igazgatótanácsába és nemzetőrségébe is. December 8-án részt vett a két letartóztatott kiszabadítása érdekében szervezett tüntetésen. A forradalom bukás után közbiztonsági őrizetben, majd rendőri felügyelet alatt volt.

Mede József: Almágyon született 1912-ben. Anyja neve Tóth Margit, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása bányász. A forradalom alatt aktív tagja volt a Salgó-Rónai Bányaüzem salgói bányájában választott 23 fős munkástanácsnak. Összekötőként szerepelt a salgóbányai és a tröszti munkástanács között, kapcsolatot tartott a megyei munkástanáccsal, illetve mint küldöttet, beválasztották a városi nemzeti bizottmányba. Eljárás nem indult ellene.

Pintér József: 1918. január 29-én született Sajóvárkonyban. Anyja neve Kaspar Rozália, iskolai végzettsége 6 elemi. 1956-ban munkahelyén a szállítást képviselte a munkástanácsban. November 21-én Jónás Lajossal részt vett a megyei munkástanács alakuló ülésén. Beválasztották a megyei testületbe. A forradalom alatt saját motorkerékpárjával hozta a híreket, a röplapokat és a sajtót az Acélárugyárból, majd a megyei munkástanácstól. Eljárás nem indult ellene.

Ponyi Ferenc II.: 1925. október 29-én született Baglyasalján. Anyja neve Maczkó Julianna, foglalkozása bányász. A néphadseregben egy ideig hadnagyként szolgált. Tagja volt a Margittárói Üzem munkástanácsának és ő is részt vett abban a küldöttségben, amely felvitte Budapestre a 12 pontban megfogalmazott követeléseket. Eljárás nem indult ellene.

Szabó Imre János: Zagyvarónán látta meg a napvilágot 1927. július 4-én. Anyja neve Gyetvai Erzsébet. Október 30-án a falu forradalmi bizottsága elnökének választották. A forradalom bukása után közbiztonsági őrizetben, majd rendőri felügyelet alatt volt.

Szendrei Zoltán: Gidófalván született 1924. május 9-én. Anyja neve Halász Erzsébet, iskolai végzettsége egyetem, foglalkozása bányamérnök. A margittárói munkástanács egyik eszmei irányítója volt, részt vett a 12 pont összeállításában, majd tagja lett annak a küldöttségnek is, amely felvitte a követeléseket Budapestre, a Nagy Imre-kormányhoz. Nem vonták felelősségre.

Szűcs Imre: Mezőtúron született 1920. november 2-án. Anyja neve Gellért Terézia, isko-lai végzettsége mezőgazdasági szakiskola, foglalkozása fuvaros. 1956-ban tagja lett a falu forradalmi bizottságának. Egyes források szerint közbiztonsági őrizetben, míg más forrá-sok szerint rendőri felügyelet alatt volt.

Takács László: 1919. február 27-én született Görömbölyben. Anyja neve Bognár Mária, foglalkozása bányász. 1956-ban az egyik aktív tagja volt a 31 fős Salgó-Rónai Bányaüzem rónatelepi munkástanácsának. Igen szoros kapcsolatot tartott Dusicska Lászlóval. Számos esetben ő is támogatta a sztrájkot. Eljárás nem indult ellene.

Vágvölgyi László: Zagyvarónán született 1925. június 11-én. Anyja neve Tóth Rozália, iskolai végzettsége 6 elemi, foglalkozása géplakatos. Mátraszelén egyik kezdeményezője volt a felvonulásnak, valamint tagja volt az Ötvözetgyár munkástanácsa igazgatótanácsának, s megválasztották a nemzetőrség parancsnokának is. Az őrség részére a fegyvereket Salgótarjánból szerezte be. Állítólag részt vett a pártiratok elégetésében. Mindezen tevékenységéért közbiztonsági őrizetben volt.

Zatrok Imre: Bányászcsaládba született 1904. április 15-én a Vulkánon. Anyja neve Májai Julianna. A 6 elemit Petozsénban végezte. A géplakatos szakmát az ottani kőszénbányában tanulta ki. Innen 1926-ban vonult be katonának Temesvárra, ahonnan 1928-ban szerelt le. 1939-ig Temesváron dolgozott, majd 1941-ig munkaszolgálaton volt. Ekkor harmadmagával Magyarországra szökött. Losoncra került megfigyelő táborba, de rövidesen egy balassagyarmati mesternél helyezkedett el, mint lakatos. Itt három hónapot töltött, mert további tartózkodási helyként Salgótarjánt jelölték ki számára. 1944-ig rendőri felügyelet alatt volt. Ezt követően több helyen dolgozott, míg 1948-ban a Magyar Vasötvözetgyárban kapott munkát. Romániában 1925 és 1939 között a Magyar Pártnak, míg Magyarországon 1945-től az MKP-nek, majd az MDP-nek lett a tagja, ahonnan 1949-ben kizárták. 1956-ban a lakatos műhely képviseletében választották be a Vasötvözetgyár munkástanácsába, majd annak igazgatótanácsába, s ott az egyik meghatározó személyiség lett. A vállalat személyzeti anyagának elégetését ugyan támogatta, de csak azért, hogy az ne kerüljön nyilvánosságra, s így az esetleges személyi bosszú elhárítható legyen. Tagja lett a vállalat forradalmi nemzetőrségének is. Forradalom alatti tevékenységéért az 1957. augusztus 13-ától előzetes letartóz¬1tatásban lévő Zatrokot a Balassagyarmati Megyei Bíróság 1957. november 9-én első fokon főbüntetésként 1 év és 6 hónap börtönre, mellékbünte-tésként pedig egyes jogai gyakorlásától 5 évre, illetve 500 Ft vagyonelkobzásra ítélte. Ezen ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1958. július 15-én úgy változtatta meg, hogy a börtönbüntetést 8 hónapra mérsékelte, s a mellékbüntetést mellőzte.


Forrás: 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adattára. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1996.

<<<